Interjú

„Hús a csontvázon”

Volker Schlöndorff filmrendező

Mikrofilm

Miért tartja jobbnak A szolgálólány meséje sorozatnál a saját adaptációját? Mit vétett Brecht özvegye ellen? Milyen volt Fassbindert rendezni? És miért állt ki Dustin Hoffman mellett, amikor a színészt szexuális zaklatással vádolták? A német rendezőlegendával telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: A pandémia elején Amy Taubin amerikai filmkritikus terjedelmes esszében elemezte, mennyire időszerű a Katharina Blum elveszett tisztessége című, 1975-ös filmje. A film Heinrich Böll regényének filmváltozata, Böll a regényével arra a lejárató kampányra válaszolt, amelyet a Bild nevezetű bulvárlap folytatott ellene.

Volker Schlöndorff: Úgy is mondhatnám, ez volt Böll személyes bosszúja a Bilddel szemben. A regényben sehol sincs leírva, hogy Bild, de mindenki tudta, melyik lapról van szó, a filmbeli vizuális utalások pedig erre csak ráerősítettek. Böll személyesen ismerte az újság­író Ulrike Meinhofot, és aggodalommal töltötte el, amikor Meinhof illegalitásba vonult. Ez azután történt, hogy részt vett Andreas Baader kiszabadításában, és az akció során egy embert súlyosan megsebesítettek. Böll attól tartott, hogy a Baader–Meinhof-csoport körüli helyzet elmérgesedik, s hogy ezt a maga módján megakadályozza, megírta híres cikkét, amelyben felteszi a kérdést, vajon miért fél ennyire egy hatvanmilliós nép hat embertől? Válaszképpen a Bild, és mögötte a Springer-médiabirodalom azzal vádolta meg, hogy ő a szellemi atyja az erőszaknak. Annak az erő­szaknak, amelyet Böll, a javíthatatlan pacifista valójában meg akart akadályozni. Böll beperelte a lapot, de elvesztette a pert. Ezért írta meg a Katharina Blum elveszett tisztessége című pamfletjét.

Opening of Fassbinder Center in Frankfurt

Fotó: Europress Fotóügynökség

MN: A filmet támadta a Bild vagy a Springer-birodalom?

VS: Megpróbáltak tudomást sem venni róla. Nagyon népszerű film volt. Tudták, ha új frontot nyitnak, az csak jót tesz a filmnek.

MN: Böll híres mondása volt későbbről, hogy Helmut Kohl a Bild által uralkodik. Még ma is ekkora erőt képvisel a lap?

VS: Ez már egy teljesen más világ, ma a közösségi médiában zajlik minden. A német társadalom sem olyan megosztott, mint a hatvanas–hetvenes években volt, amikor a részben az erőszaktól sem visszariadó baloldal állt szemben a konzervatív többséggel. Ebben a világban a nyomtatott sajtó nagy hatalommal bírt. De ma ki olvas újságot? Alig valaki. Olykor még téma a Vörös Hadsereg Frakció története, de mire 1978-ban bemutatták a Németország ősszel című filmünket, a terrorizmusnak ez a korszaka gyakorlatilag lezárult. Nagyon kis frakció volt ez, akárcsak a Vörös Brigádok Olaszországban. Miután lejárt az idejük, többé-kevésbé a feledésbe merültek, bár időről időre mégis előkerült a téma. A fal leomlása után például az NDK-ban bujkáló RAF-tagok révén.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.