A Chippendale-sztori lehet a következő Tigrisvilág

  • narancs.hu
  • 2021. május 19.

Mikrofilm

Gonoszság, kapzsiság, bérgyilkosok -  igaz történeten alapul a vetkőző férfiak sztorija.

A karantén sújtotta, pandémiás múlt év egyik legnagyobb szenzációja volt a Netflix Tigrisvilág című dokumentum-krimisorozata (kritikánk). A Bundesliga-frizurás, tetovált, piercinges, tigriseket tartó meleg fegyvermániás, Joe Exotic egy pillanat alatt popkulturális szenzációvá vált, történetére pedig Hollywood is azonnal rávetette magát. Rövid idő alatt több filmadaptációt is bejelentettek, a legnagyobbat talán a Nicolas Cage főszereplésével készülő projekt keltette.

Nagyon úgy néz ki, megvan a következő igaz történeten alapuló bűnügyi sztori, ami egyszerre több filmest is megihletett: a Chippendale története. A kigyúrt, vetkőző férfiak showműsorának ötlete az indiai származású Somen „Steve” Banerjee-hez fűződik: a vállalkozó 1975-ben megvett egy Los Angelesben található, nem túl sikeres, Destiny II nevű bárt, amelyet négy évvel később Chippendales néven nyitott újra, immár egzotikus táncosnők helyett férfi táncosokkal. A vállalkozás óriási sikert aratott.

Banarjee hamarosan Amerika-szerte újabb klubokat alapított, az ötletére azonban mások is szemet vetettek – a konkurencia helyei közül hármat is porig égetett.

 

1987-ben ettől is tovább ment: bérgyilkossal akarta megöletni koreográfusát, Nick De Noiat, valamint két másik partnere ellen is gyilkosságot szervezett. Végül 1993-ban került rács mögé, ahol egy évvel később felakasztotta magát.  

Siker, szenvedélyek, kapzsiság, gyilkosság és vetkőző férfiak – minden adott egy szórakoztató és szaftos műsorhoz; a Magic Mike óta ráadásul tudjuk, hogy a kockahasak és szakadó nadrágok mögött megfelelő rendező kezében komoly drámai töltet is akad. Craig Gillespie az Én, Tonyával már bebizonyította, hogy remekül ért az emberi gyarlóság ironikus adaptációjához – ő az Oroszlán és a Gettómilliomos sztárjának, Dev Patelnek a főszereplésével készíti moziját Banarjee-ről. Készül azonban egy sorozat is a Chippendales sztorijáról, egyenesen a Hulura: ennek címe Immigrant, írója A pankrátort jegyző Robert Siegel, főszereplője pedig a Szilícium-völggyel és a Rögtönzött szerelemmel ismertté váló Kumail Nanjiani, aki a Marvel Örökkévalók című szuperhősfilmje kedvéért gyúrta ki magát, azóta pedig igazi férfiikonnak számít. A csavar a dologban, hogy az Immigrantot ugyanúgy Craig Gillespie tervezi rendezni, mint a Chippendales-mozifilmet.

Hogy teljes legyen a kép, egy Tigrisvilághoz hasonló bűnügyi dokusorozat is alakulóban van Banarjee-ról: ennek Curse of Chippendales a címe, és négy epizóddal a Discovery+-ra érkezik majd. Premieridőpontja még egyik projektnek sincs, így nyitott a verseny, melyik érkezik előbb és melyik szól majd nagyobbat.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)