A derékba tört élet a Harry Potter varázsvilága mögött

Mikrofilm

A David Holmes: A túlélő megható dokumentumfilm a Harry Potter-filmek főszerepét alakító Daniel Radcliffe dublőréről, aki forgatás közben egy baleset miatt örökre kerekesszékbe került.

Generációk nőttek fel Harry Potter történetén, amely előbb könyvben, majd filmen (később pedig színdarabban és játékban) hódította meg a világot – most pedig a tervek szerint az egész sagát újra elmondják, ezúttal a tévében. J. K. Rowling varázsvilágában minden lehetséges: az emberek seprűn röpködnek, pálcával hadonászva átkokat szórnak, bájitalokat kevernek, átváltozhatnak állatokká, teleportálhatnak vagy épp végtagokat növeszthetnek.

Egy kijózanító pofonnal ér fel az az ellentét, amelyet mindezzel a csodavilággal szemben a David Holmes: A túlélő bemutat. A doku a filmsorozat mögötti legmegrázóbb sorsot mutatja be, amelyről a legtöbben még csak nem is hallottak. David Holmes ugyanis a Harry Pottert alakító Daniel Radcliffe dublőre volt a filmek forgatása során: a seprűn lovaglást, ugrást, mászást, de a legegyszerűbb földre eséseket is Holmesszal próbálták el, majd vették fel, Radcliffe pedig csak az arcát adta a közeli felvételekhez.

A hatodik epizód (Harry Potter és a Halál ereklyéi 1.) forgatása előtt épp egy bevettnek számító jelenetet próbáltak: Holmes egy hámot viselt, amelyre köteleket szereltek, mindezt pedig egy súlyokkal felszerelt csiga hozta működésbe. Az eszközre azonban túl nagy súlyt pakoltak,

a csiga pedig olyan erővel rántotta hátra és vágta a kaszkadőrt a kipárnázott falnak, hogy eltört a nyaka. 

A dokumentumfilm, amelynek készítésében Radcliffe nemcsak nyilatkozóként, de producerként is részt vett, ezen tragédia köré épül, de sokkal több egy drámai sors bemutatásánál. 

Holmest örökmozgó, félelmet nem ismerő gyerekként ismerjük meg, akit szülei azért íratnak be tornára, hogy levezethesse energiáit. Először az 1998-as Lost in Space – Elveszve az űrben című sci-fiben vett részt dublőrként, majd lehetőséget kapott az első Harry Potter-filmben, a Bölcsek kövében is: bár pár évvel idősebb Radcliffe-nél, ő lett a dublőre, majd hamar sokkal többé vált annál. Már az első jelenetek egyikének felvételénél feltűnt neki, hogy Radcliffe nem egy sportos alkat: a kviddics szabályaival ismerkedve egy labdát kellett elütnie, de még a bot is rosszul állt a kezében. Holmes a szárnyai alá vette a színészt, együtt edzettek, ugráltak, gyorsan barátság szövődött köztük.

A doku egyik legizgalmasabb része az, amikor betekinthetünk a színfalak mögé: láthatjuk, a filmsorozat egy-egy ikonikus jelenetére miként próbáltak, hogy rögzítették a rizikósabb részeket a kaszkadőrrel, majd ugrott be ezek után a képbe maga a színész. A kaszkadőrök a filmipar méltatlanul mellőzött figurái: ahhoz képest, hogy életüket kockáztatják azért, hogy az, amit a vásznon látunk, látványos legyen, alig esik szó róluk – nem hiába zajlik évek óta kampány azért, hogy ne csak a számítógépes trükkökért, de az ő alakításukért is járjon Oscar-díj. Egy rakás érdekesség kiderül a szakmáról, például az, hogy az első epizód végén látható jelenet, amikor Herminone pálcájával ledermeszti az őket megállítani igyekvő Neville Longbottomot, mire az úgy vágódik el, mint egy krumpliszsák, a szakmában legendássá vált: az ilyen esést máig Tolga-esésnek nevezik az azt végrehajtó Tolga Kenan után.

A Harry Potter-filmek főszerepeit alakító trióról (Emma Watson, Daniel Radcliffe, Rupert Grint) mindenki tudja, hogy nemcsak együtt nőttek fel, de valódi barátokká váltak – a dokumentumfilm azt mutatja be, hogy ehhez hasonlóan Radcliffe és dublőre között is szoros kötelék szövődött. Párosukat egy másik kaszkadőr, Marc Mailley egészíti ki, akit Holmes egy tánccsoportban ismert meg, majd vezetett be a filmezés világába.

Azt azonban még nézőként is elképesztően fájdalmas látni, ahogy a már-már szemtelenül magabiztos, örökmozgó, viccelődő Holmes a tragédia után hogyan változik meg. A film második fele életének erre az új szakaszára koncentrál, arra, miként tanult meg alkalmazkodni az új helyzethez. Nem egyszerűen kerekesszékbe került, egészsége folyamatosan romlik, a gerincében kialakuló ciszta miatt állandó műtétekre van szüksége, bal karját néhány év alatt szinte teljesen elveszítette.

Mindezek ellenére Holmes legbelül az maradt, aki volt: egy elképesztően optimista ember. Természetesen a filmet készítő stúdiónak volt biztosítása, neki pedig eszébe sem jutott, hogy beperelje a céget, mint mondja, attól nem nyeri vissza egészségét, hogy valakit kirúgnak. A kórházi szobájában egyik szobatársa terrortámadás, a másik gyűlöletbűncselekmény miatti fekszik ott – Holmes pedig megjegyzi, hogy elképesztően szerencsésnek érzi magát, hiszen őt nem gyűlölet, hanem szeretet veszi körül, ráadásul még a balesete közben is azt csinálta, amit igazán szeretett.

Mindezek mellett a dokumentumfilm tele van fájdalmasan mély pillanatokkal. A kaszkadőrmutatványokat felügyelő Greg Powell fiaként tekintett Holmesra, és egyszerűen nem tudja feldolgozni a tragédiát, ami az ő felügyelete alatt történt vele. A Holmest ápoló barátja magától értetődő természetességgel meséli, hogy ez nem munka számára, egyszerűen a legjobb barátjával lóg nap mint nap. Radcliffe maga is tisztában van az igazságtalansággal, hogy miközben főszereplőként neki a pénz és a hírnév jutott, addig a Holmeshoz hasonlók teszik kockára az életüket mindezért – épp ezért azon dolgozik, hogy mindez megváltozzon.

Radcliffe a film kedvéért először engedett be lakására egy stábot, a reakciói pedig egészen fura kapcsolatot mutatnak közte és szerepe között: egyszerre hálás az egész Harry Potter-őrületért, mert hivatást, Holmes és a többi stábtag személyében pedig egy új családot is lelt, közben viszont szeretne már túllépni a dolgon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint szerepválasztásai: a varázslótanonc óta alakított már fingó hullát, egy szerencsétlent, akinek pisztolyokat műtöttek a kezére, vagy épp ikonikus zenész-parodistát. Árad a szavaiból a szeretet Holmes és társai felé, miközben őszinte vallomásai rámutatnak, hogy

hiába kerültek közel egymáshoz, az a bizonyos láthatatlan fal ott áll a színészek és a kaszkadőrök között.

A tragédia után szinte azonnal folytatni kellett a forgatást, Radcliffe pedig főszereplőként természetesnek vette, hogy Holmes helyébe a másik dublőr, Marc lép – közben viszont Marc könnyeivel és bűntudatával küszködve vette át barátja szerepét.

Épp ezektől a valódi pillanatoktól hatásos a David Holmes: A túlélő – na és persze főhőse személyétől, akit egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Neki köszönhető, hogy a komoly téma és a középpontban álló tragikus esemény ellenére a dokumentumfilm végül mégis olyan, mint maguk a Harry Potter-filmek: azt mutatja be, hogy a barátságnál nincs erősebb kötelék, a szeretet pedig végső soron mindig győzedelmeskedik.

Elérhető az HBO Max-on.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.