Film

Bridget naplója

  • 2020. október 17.

Mikrofilm

Manapság a feminizmus félreinterpretálásában utazó filmek nélkülözhetetlen eleme a (menstruációs vagy abortuszt követő) vér. Néhány hete Małgorzata Szumowska harcias fantasyjében kente be magát vele a zsarnok férfival leszámoló hősnő, most meg egy lötyögős kvázikomédiában piroslik az éjszakai egymásra találás után ébredező pár képes felén a hemoglobin.

A főhősnő, egy leszbikus pár kislányát nyáron felvigyázó bébiszitter, gyakorlatilag végigvérzi az egész filmet. Abortuszát követően nyomot hagy mindenütt: huzaton (megmutatják), betétben (azt is), vécében (a dugulást okozó tampon puszta kezű kihalászásának egész jelenet van szentelve). Még szerencse, hogy nemcsak ezen a módon hagy nyomot, hanem barátjává, bizalmasává válik nem csak a gondjaira bízott kislánynak (bár ő a zárlatban saját menstruációja miatt aggódik 6 évesen), de a szülőknek is, akik, ki hinné, pont olyan esendők, mint egy heteroszexuális pár, egyiküknek – a második gyermek érkezését követően – még gyermekágyi depressziója is van. Meg pelenkája – mármint saját (megtekinthetjük).

Ilyen testi film ez. Az volna itt a nedvek mutogatásában és emlegetésében kifejeződő fő közlés, sőt deklaráció, hogy a társadalmi értékrendnek (legyen tulajdonod, egzisztenciád, nézz ki jól) megfelelés helyett vállaljuk fel magunkat olyannak, amilyenek lennünk sikerül. Bár pont maga a főhős teszi mindezt zárójelbe, amikor hozzáillően lompos és belassult pasija helyett egy deltás gitártanárra hajt. Annak viszont óvszerben nem megy a romantika a még mindig szivárgó hobbifeministával.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.