Film

Bridget naplója

  • 2020. október 17.

Mikrofilm

Manapság a feminizmus félreinterpretálásában utazó filmek nélkülözhetetlen eleme a (menstruációs vagy abortuszt követő) vér. Néhány hete Małgorzata Szumowska harcias fantasyjében kente be magát vele a zsarnok férfival leszámoló hősnő, most meg egy lötyögős kvázikomédiában piroslik az éjszakai egymásra találás után ébredező pár képes felén a hemoglobin.

A főhősnő, egy leszbikus pár kislányát nyáron felvigyázó bébiszitter, gyakorlatilag végigvérzi az egész filmet. Abortuszát követően nyomot hagy mindenütt: huzaton (megmutatják), betétben (azt is), vécében (a dugulást okozó tampon puszta kezű kihalászásának egész jelenet van szentelve). Még szerencse, hogy nemcsak ezen a módon hagy nyomot, hanem barátjává, bizalmasává válik nem csak a gondjaira bízott kislánynak (bár ő a zárlatban saját menstruációja miatt aggódik 6 évesen), de a szülőknek is, akik, ki hinné, pont olyan esendők, mint egy heteroszexuális pár, egyiküknek – a második gyermek érkezését követően – még gyermekágyi depressziója is van. Meg pelenkája – mármint saját (megtekinthetjük).

Ilyen testi film ez. Az volna itt a nedvek mutogatásában és emlegetésében kifejeződő fő közlés, sőt deklaráció, hogy a társadalmi értékrendnek (legyen tulajdonod, egzisztenciád, nézz ki jól) megfelelés helyett vállaljuk fel magunkat olyannak, amilyenek lennünk sikerül. Bár pont maga a főhős teszi mindezt zárójelbe, amikor hozzáillően lompos és belassult pasija helyett egy deltás gitártanárra hajt. Annak viszont óvszerben nem megy a romantika a még mindig szivárgó hobbifeministával.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.