Film

Bridget naplója

  • 2020. október 17.

Mikrofilm

Manapság a feminizmus félreinterpretálásában utazó filmek nélkülözhetetlen eleme a (menstruációs vagy abortuszt követő) vér. Néhány hete Małgorzata Szumowska harcias fantasyjében kente be magát vele a zsarnok férfival leszámoló hősnő, most meg egy lötyögős kvázikomédiában piroslik az éjszakai egymásra találás után ébredező pár képes felén a hemoglobin.

A főhősnő, egy leszbikus pár kislányát nyáron felvigyázó bébiszitter, gyakorlatilag végigvérzi az egész filmet. Abortuszát követően nyomot hagy mindenütt: huzaton (megmutatják), betétben (azt is), vécében (a dugulást okozó tampon puszta kezű kihalászásának egész jelenet van szentelve). Még szerencse, hogy nemcsak ezen a módon hagy nyomot, hanem barátjává, bizalmasává válik nem csak a gondjaira bízott kislánynak (bár ő a zárlatban saját menstruációja miatt aggódik 6 évesen), de a szülőknek is, akik, ki hinné, pont olyan esendők, mint egy heteroszexuális pár, egyiküknek – a második gyermek érkezését követően – még gyermekágyi depressziója is van. Meg pelenkája – mármint saját (megtekinthetjük).

Ilyen testi film ez. Az volna itt a nedvek mutogatásában és emlegetésében kifejeződő fő közlés, sőt deklaráció, hogy a társadalmi értékrendnek (legyen tulajdonod, egzisztenciád, nézz ki jól) megfelelés helyett vállaljuk fel magunkat olyannak, amilyenek lennünk sikerül. Bár pont maga a főhős teszi mindezt zárójelbe, amikor hozzáillően lompos és belassult pasija helyett egy deltás gitártanárra hajt. Annak viszont óvszerben nem megy a romantika a még mindig szivárgó hobbifeministával.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.