A Fekete tükör készítője műsort csinál 2020-ról

  • narancs.hu
  • 2020. december 3.

Mikrofilm

Várjunk, az idei évet nem ő rendezte?

Bozóttüzek Ausztráliában, Megxit, koronavírus-járvány és karantén világszerte, Kobe Bryant, Chadwick Boseman vagy épp Eddie Van Halen halála, sikertelen impeachment eljárás Trump ellen, Black Lives Matter-tüntetések, kósza pletykák Kim Dzsongun haláláról, robbanás Bejrútban, kiélezett amerikai elnökválasztás. Igen, ezek mind idén történtek.

Az elmúlt szilveszterekkor akármennyire fogadkoztunk, hogy csak jobb jöhet, általában minden év egyre rosszabbá vált. Hogy 2020 több volt a soknál, azt az is jelzi, hogy Charlie Brooker, a Fekete tükör alkotója májusban azt nyilatkozta: ez az év annyira depresszív, hogy nem akarja tovább rontani a hangulatot groteszk és sötét antológiasorozatával; amikor ugyanis a valóság ennyire elkeserítő, a tévében látott borzalmak sincsenek ránk akkora hatással. Nem csoda, hogy nagyot futott az interneten egy madridi reklámügynökség hamis Fekete tükör-plakátja, ami szerint a hatodik évad már ki is jött – hiszen abban élünk.

 

A hírek szerint ha nem is Fekete tükör-évad, de valami mégis születik 2020-ról. A Vulture-nak adott interjújában Hugh Grant ugyanis elejtette, hogy épp Brookerrel dolgozik egy netflixes projekten; valamiféle 2020-ről szóló mockumentaryn, azaz áldokumentumfilmen, amelyben egy történészt alakít, akit az idei évről kérdeznek.

A Fekete tükör alkotójától egyébként nem áll távol a műfaj, a sikersorozata előtt a BBC-nek készített a legjelentősebb híreket és kulturális témákat kiveséző, szatirikus hangvételű műsort Weekly Wipe néven. A koronavírus miatt Brooker idén ismét elővette a formátumot, és egyrészes különkiadást készített Antiwiral Wipe címmel.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.