Interjú

„Ő olyan, mint egy földönkívüli”

Susanne Bier filmrendező

Mikrofilm

Az Oscar-díjas dán rendező egy Zoom-ablakban jelentkezett be, hogy az HBO-n futó új sorozatáról, a Tudhattad volna kulisszatitkairól beszélgessünk. Végre megtudhattuk, halott-e a Dogma.

Magyar Narancs: Diverzitás – ezt halljuk most mindenhonnan.

Susanne Bier: Az első 10–15 év során, amit ezen a pályán töltöttem, a teljes fizetésem a gyermekgondozásra ment el, még akkor is, ha Dánia e téren nagyon is az élen jár. Ha megnézi most a fiatal tévé- és mozifilmes rendezőket, még mindig összehasonlíthatatlanul több a férfi, mint a nő. És nem is kérdés, hogy egy fiatal nőnek mennyivel nehezebb az előrejutás. A filmrendezés nem olyan munka, ami könnyen összeegyeztethető lenne a gyerekvállalással. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a karrier és a gyerekvállalás ne zárják ki egymást. Én szerencsés vagyok, de ha az utánam jövők nehézségeit nézem, az komoly aggodalommal tölt el. És persze, amikor egy sorozat az amerikai társadalom legfelső rétegeiben játszódik, mint a miénk, és ez a réteg jórészt nagyon is fehér és nagyon is a régi vagyonokra épül, akkor az ember szintén nem tehet mást, mint erősen elgondolkodik a diverzitásról. Szerintem épp itt volt az ideje, hogy ebben a kérdésben szabályokat hozzon az amerikai filmakadémia. A remény szép dolog, de jobb, ha valami hivatalosan is ki van mondva, formába van öntve.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.