Magyar Narancs: Diverzitás – ezt halljuk most mindenhonnan.
Susanne Bier: Az első 10–15 év során, amit ezen a pályán töltöttem, a teljes fizetésem a gyermekgondozásra ment el, még akkor is, ha Dánia e téren nagyon is az élen jár. Ha megnézi most a fiatal tévé- és mozifilmes rendezőket, még mindig összehasonlíthatatlanul több a férfi, mint a nő. És nem is kérdés, hogy egy fiatal nőnek mennyivel nehezebb az előrejutás. A filmrendezés nem olyan munka, ami könnyen összeegyeztethető lenne a gyerekvállalással. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a karrier és a gyerekvállalás ne zárják ki egymást. Én szerencsés vagyok, de ha az utánam jövők nehézségeit nézem, az komoly aggodalommal tölt el. És persze, amikor egy sorozat az amerikai társadalom legfelső rétegeiben játszódik, mint a miénk, és ez a réteg jórészt nagyon is fehér és nagyon is a régi vagyonokra épül, akkor az ember szintén nem tehet mást, mint erősen elgondolkodik a diverzitásról. Szerintem épp itt volt az ideje, hogy ebben a kérdésben szabályokat hozzon az amerikai filmakadémia. A remény szép dolog, de jobb, ha valami hivatalosan is ki van mondva, formába van öntve.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
