rés a présen

„A latin-amerikai életérzés”

Breier Ádám szervező, kreatív producer

  • rés a présen
  • 2018. november 11.

Mikrofilm

rés a présen: Mit kell tudni a Déli-Doku filmfesztiválról?

Breier Ádám: Magyarországon élő kolumbiai filmes barátom, Manuel F. Contreras találta ki két évvel ezelőtt, hogy mutassunk be olyan latin-amerikai dokumentumfilmeket, amik máshogy úgysem jutnának el a magyar közönséghez. Lehetőleg úgy, hogy a filmek és a kiegészítő programok sugározzák a latin-amerikai életérzést.

rap: Milyen stáb vesz részt a szervezésben?

BÁ: Csapatunk filmesekből és filmrajongókból áll, akik szabadidejükben, önkéntes munkában dolgoznak. Van köztünk olyan, aki dokumentumfilmekből PhD-zett, és olyan is, aki csak nemrég fedezte fel a műfajt, és persze vannak szép számmal latin-amerikaiak is. Nekem valószínűleg abból jön a Latin-Amerika iránti „őrületem”, hogy Kubában tanultam filmrendezést.

rap: Mikor és hol rendezitek meg az idei fesztivált?

BÁ: Az idei Déli-Doku október 16-tól 21-ig tart. A fesztiválközpontunk a Bem mozi, itt lesz a legtöbb rendezvényünk, de a Cervantes Intézetben és a Lumenben is lesz két vetítés, az Aurórában és a House Barban pedig egy-egy vetítéssel összekötött buli. Hálásak vagyunk ezeknek a helyeknek, hogy nemcsak otthont adnak a vetítéseknek, de azt is lehetővé tették, hogy a fesztivál minden rendezvénye ingyenes legyen.

rap: Milyen filmeket láthatunk?

BA: Tizenegy filmet mutatunk be három szekcióban – eredeti nyelven, magyar és angol felirattal. A hivatalos válogatás keretében hat dokumentumfilmet vetítünk hat különböző országból (Argentína, Brazília, Kolumbia, Nicaragua, Mexikó és Chile), és ezek közül mindegyik szerepelt már nemzetközi fesztiválokon; egyebek mellett Rotterdamban, Miamiban vagy Párizsban, a Cinéma du Réelen. A Fókusz elnevezésű válogatásunkban Ecuador lesz a középpontban, ahonnan három alkotás érkezik. Ezek mellett egy retrospektív szekcióval is készülünk: a nemrég elhunyt brazil rendezőre, Eduardo Coutinhóra emlékezünk két filmjével.

rap: Említetted, hogy lesznek kísérő programok is…

BÁ: Lesz beszélgetés az aktuális latin-amerikai politikáról, de megadjuk a lehetőséget a magyar dokumentumfilmeseknek is, hogy bemutassák a műfaj hazai helyzetét. De a nagykövetségeknek köszönhetően szinte minden este lesz borkóstolás és latin zene; két bulit is szervezünk élő zenével, sőt a B-re várva című film után queer buli lesz az Aurórában brazil drag show-val.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.