rés a présen

„A latin-amerikai életérzés”

Breier Ádám szervező, kreatív producer

  • rés a présen
  • 2018. november 11.

Mikrofilm

rés a présen: Mit kell tudni a Déli-Doku filmfesztiválról?

Breier Ádám: Magyarországon élő kolumbiai filmes barátom, Manuel F. Contreras találta ki két évvel ezelőtt, hogy mutassunk be olyan latin-amerikai dokumentumfilmeket, amik máshogy úgysem jutnának el a magyar közönséghez. Lehetőleg úgy, hogy a filmek és a kiegészítő programok sugározzák a latin-amerikai életérzést.

rap: Milyen stáb vesz részt a szervezésben?

BÁ: Csapatunk filmesekből és filmrajongókból áll, akik szabadidejükben, önkéntes munkában dolgoznak. Van köztünk olyan, aki dokumentumfilmekből PhD-zett, és olyan is, aki csak nemrég fedezte fel a műfajt, és persze vannak szép számmal latin-amerikaiak is. Nekem valószínűleg abból jön a Latin-Amerika iránti „őrületem”, hogy Kubában tanultam filmrendezést.

rap: Mikor és hol rendezitek meg az idei fesztivált?

BÁ: Az idei Déli-Doku október 16-tól 21-ig tart. A fesztiválközpontunk a Bem mozi, itt lesz a legtöbb rendezvényünk, de a Cervantes Intézetben és a Lumenben is lesz két vetítés, az Aurórában és a House Barban pedig egy-egy vetítéssel összekötött buli. Hálásak vagyunk ezeknek a helyeknek, hogy nemcsak otthont adnak a vetítéseknek, de azt is lehetővé tették, hogy a fesztivál minden rendezvénye ingyenes legyen.

rap: Milyen filmeket láthatunk?

BA: Tizenegy filmet mutatunk be három szekcióban – eredeti nyelven, magyar és angol felirattal. A hivatalos válogatás keretében hat dokumentumfilmet vetítünk hat különböző országból (Argentína, Brazília, Kolumbia, Nicaragua, Mexikó és Chile), és ezek közül mindegyik szerepelt már nemzetközi fesztiválokon; egyebek mellett Rotterdamban, Miamiban vagy Párizsban, a Cinéma du Réelen. A Fókusz elnevezésű válogatásunkban Ecuador lesz a középpontban, ahonnan három alkotás érkezik. Ezek mellett egy retrospektív szekcióval is készülünk: a nemrég elhunyt brazil rendezőre, Eduardo Coutinhóra emlékezünk két filmjével.

rap: Említetted, hogy lesznek kísérő programok is…

BÁ: Lesz beszélgetés az aktuális latin-amerikai politikáról, de megadjuk a lehetőséget a magyar dokumentumfilmeseknek is, hogy bemutassák a műfaj hazai helyzetét. De a nagykövetségeknek köszönhetően szinte minden este lesz borkóstolás és latin zene; két bulit is szervezünk élő zenével, sőt a B-re várva című film után queer buli lesz az Aurórában brazil drag show-val.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.