MaNcs 30. évf. 41. sz. (2018-10-11)
Az ukrán kormány eddig is jól tudta, hogy legalább százezer ukrajnai magyar felvette a magyar állampolgárságot – de szemet hunyt felette. Az ukránok olykor szankciókkal fenyegették meg a kettős állampolgárokat, de végül sosem történt semmi. Így volt kényelmes.
A magyar kormányzatot elítélő Sargentini-jelentés elfogadását az Európai Parlament kétharmados többséghez kötötte. De miért épp kétharmadhoz? S egyáltalán: miért szükséges valamely döntés elfogadásához a szavazásra jogosultak vagy a szavazáson részt vevők kétharmadának a voksa? (Külön kérdés, hogy kik is a „szavazáson részt vevők”: az összes fizikailag jelen levő képviselő? A valamilyen gombot nyomók, beleértve a „tartózkodom” gombot is? Vagy csak azok, akik igennel vagy nemmel szavaznak? Bár éppen erre, a különböző törvényhozásokban különbözőképp szabályozott részletkérdésre akaszkodott rá kínjában a magyar kormánypropaganda, ezzel most nem foglalkozom.)
Ha van tankönyvi (és persze szó szerinti) esete a címbe citált formulának, akkor azt kedden reggel Jávor Benedek EP-képviselő Facebook-bejegyzése produkálta. Jávor ugyanis érzékelhető megindultsággal arról ír, hogy bedobták kővel fővárosi irodájának az ablakát, és e köztörvényes cselekedetet arra vezeti vissza, hogy Orbán Viktor és társainak bűnös politikája ezt hozza ki a társadalom egy részéből.
A klímaváltozás kedvezőtlen, ráadásul nehezen felmérhető hatásai a következő években teljesednek ki – állítja az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb, kifejezetten a politikai döntéshozóknak készített összefoglalója. A testület azt vette végig, hogy az ipari forradalom 18. századi kezdetétől számított, globálisan „csupán” 1,5 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedés mennyire vágná haza azt a gazdasági, társadalmi és ökológiai környezetet, amelyben technikai civilizációnk szárba szökkent.
„Gül Baba eszmei örökségének ápolásával az a feladat is jár, hogy a következő nemzedékeknek is megőrizzék a türbét” – bár ezt a mondatot a török elnök mondta, attól még nem könnyű értelmet találni benne. Elvégre Gül, a muszlim szerzetes, nevezett dervis mégiscsak hódítóként érkezett Magyarországra, hovatovább sikeres hódítóként, olyannyira, hogy a dzsámivá (dzsámivá!!!) alakított budai Nagyboldogasszony-templomban tartott hálaadó istentiszteleten érte a halál. Melyik lehet a térítéssel és janicsárok toborzásával foglalkozó, és a szúfizmus, az iszlám misztikus irányzatába merült Baba szellemi örökségének az a része, amit a magyar is szívesen ápolna?
Világszerte sántító párhuzamokkal búcsúztatták. A „francia Sinatra” ugyanis kivételesen tiszta ember volt; egészen máshogy volt politikus művész, mint nagyszerű kor- és pályatársa, Yves Montand; és éppen kétszer olyan hosszú élet jutott neki osztályrészül, mint a most női megfelelőjeként emlegetett másik kistermetű óriásnak, Edith Piafnak. Charles Aznavour egyedüli példány volt, aki mégis több egymást követő európai nemzedék számára adott példát arról, hogy milyen is a romantikus férfi.
A magániskolák mellett egyre többen választják a tanulócsoportokat mint olyan szabad, bizalmi légkört biztosító tanulási formát, ahol a gyerekek egyéni érdeklődése áll a középpontban, s ahol inkább tapasztalatok útján, nem könyvekből szerzik a tudást.
A 2012 szeptemberében a hódmezővásárhelyi kórházban megszületett Móricz Levente agyállományának 90 százaléka sérült, ezért napi 24 órás ellátásra szorul. A jogerősen lezárult kártérítési perben a bíróság kimondta, hogy orvosszakmai hiba nem történt, mindez „sorsszerűen” alakult így. Az orvos szakértői vélemények viszont teljesen ellentmondanak egymásnak. Az ügy a Kúria elé kerül.
Működő közszolgáltatást vertek szét a 2010 utáni Orbán-kormányok, amikor előbb a hatósági árbefagyasztással, a „rezsicsökkentéssel”, majd az államosítással szétbarmolták a hazai hulladékszállítást. Az ágazat addig nyereséges cégei veszteségbe fordultak, a létrehozott nemzeti kukaholding pedig milliárdos állami tőkeinjekciókra szorul. A kormány most a saját maga előállította csődhelyzetet próbálja megoldani.
Valószínűleg az ő kormánykritikus tanulmánya miatt nem jelenhetett meg a Századvég folyóirat legutóbbi száma, a lapot kiadó alapítvány a teljes szerkesztőséget lecserélte. Bod Péter Ákost az MTA-ügyről és a Corvinus átalakításáról is kérdeztük, meg arról, szükség van-e új ellenzékre Magyarországon.
Volt vágtában komponáló csodakamasz és ínyenc haspók, a világsiker nagyiparosa és korán nyugállományba vonult magánzó. Egy folytonosan újra felfedezett operai életmű könnyű kezű megalkotója – à la Rossini.
Tanultuk az iskolában, hogy a múzsák a görög mitológia alakjai: a költészet, a zene, a tánc, a tudományok istennői, az emlékezés és a rögtönzés segítői. Az idők során azonban a fogalom némiképp átértelmeződött, a többes számot egyes szám váltotta fel, és a legutóbbi évszázadokban múzsa alatt már azt a személyt értették, aki a művésszel bensőséges kapcsolatban áll, és ihletet ad neki.
Az öt évvel ezelőtt új épületbe költözött, most húszéves Budapest Music Center (BMC) a koncertekkel, előadásokkal, könyvtárral, információs központtal, kurzusokkal és lemezkiadással nagyon hamar az egyik legjelentősebb zenei helyszínné vált Budapesten. Otthont ad az Eötvös Péter Alapítványnak, és itt fejezte be egyetlen operáját Kurtág György. A történet folytatódik.
Aligha akad olyan zenerajongó, aki ne ismerné fel azonnal a poptörténet egyik legfertőzőbb darabjának, a Le Freaknek jellegzetes sikáló funky gitártémáját – és ez csak az egyik olyan dolog, amit a világ Nile Rodgersnek köszönhet. Rodgers tinédzserként még a Fekete Párducok manhattani aktivistája volt, de közben, már ifjú korától számos zenekarban kamatoztatta gitártudását.
Lakatos Márknak lehetett egy olyan álma, hogy egyszer illatos báránybordát fog sütögetni színpadon, amit most valóra is válthatott a Trafóban létrehozott Kvartett című produkció keretében. Szerencsére ő az a fajta ember, akinek ez az önmegvalósítás akkor is jól áll, ha az előadás maga nem annyira érdekes. Magyarország leghíresebb stylistja arra vállalkozott, hogy néhány színházi alkotóval együtt színpadra állítsa Heiner Müller szövegét. Ami korántsem könnyű feladat, sőt. Több kritikus kollégánál olvastam már, hogy életükben nem láttak még jó előadást a Kvartettből – és egyáltalán nem biztos, hogy ez a darabot minősíti. (Magam csak a Nemzeti formás, szépen kivitelezett előadására emlékszem, Gergye Krisztián rendezte, a két főszereplő Alföldi Róbert és Udvaros Dorottya volt.)
Szignálnak egészen kiváló választás Törtei Takács Kriszta műsorában a Búvóhely című szám a Quimbytől. „Van egy búvóhely, amit senki nem ismer / Van egy búvóhely, ahol semmi sem zavar” – énekli Kiss Tibi melankolikusan, az Ingatlanpiacban pedig máris égnek a vonalak, és több-kevesebb dadogás árán előhozakodnak a hallgatók valami nagyon személyesnek érzett kérdéssel az otthonukat – búvóhelyüket – illetően.
A közösségi média véleményvezérei elszívják a levegőt a klasszikus sajtótermékek elől, ráadásul a terület szabályozatlansága miatt az álhírek, a káros tartalmak és a reklámok egyaránt szabadon áramolhatnak. És ezzel sok pénzt lehet keresni.
Grandiózus Liszt-életrajza után Alan Walker a zeneszerző pályájának egyik legfontosabb mellékalakját, Hans von Bülow-t mutatja be. Teljes portrét kíván festeni, amolyan kritikai életrajzot adni, amely egységben ábrázolja a művész életét és tevékenységét, ráadásul nem feledkezik meg utóéletéről sem. Ám ez szerfölött bonyolult, hiszen Bülow is elmondhatta volna magáról, amit Füst Milán: „életrajzom nincs is, csak munkarajzom van”.
Hogyan állná meg a helyét egy roxforti tanár a magyar pedagógiai minősítő rendszerben? Milyen pedagógiai programja lehetne az X-Men mutánsiskolának? Milyen kurrikulummal támogatható meg a sárkányirtástól a sárkányszelídítésig ívelő kulturális paradigmaváltás a Hibbant-szigeten?
Szeptemberben harmadik verseskötetével jelentkezett Simon Márton. Reptilián háziasszonyokról, a rókák titkairól és a Polaroidok sikeréről is beszélgettünk vele.
Nemes Csaba munkásságának egyik fontos jellegzetessége a társadalmi/politikai elkötelezettség; ebből a nézőpontból közelített a 2006-os pszeudoforradalom eseményeihez (Remake, 2007), a romagyilkosságokhoz (a bábjátékon alapuló Állj ide! című, 2010-es filmje), a szegénységhez, a hajléktalansághoz vagy éppen a kortárs képzőművészetet felbolygató eseményekhez (tiltakozás az Abu-Dzabiban felépülő új Guggenheim Múzeum ellen, melyet rabszolgaként tartott külföldi munkások építettek; akciók a Magyar Művészeti Akadémia térhódítása miatt). Festményeinek egyik forrása a Kádár-korszak vizuális, mentális továbbélése; ennek egyik szép példája az édesapja fényképeinek továbbírásán (újrainterpretálásán) alapuló 2012-es Apja neve: Nemes Csaba című sorozat.
Az édesítőszerek egészségügyi hatásaival kapcsolatban rendre felröppennek nyugtalanító hírek, de jobb pótlékot még nem találtak ki náluk.
„Mindazt, amit különböző népek, korok, kultúrák emlékeként láttunk tarka mozaikban, az egyiptomi történelem sodrásában, kialakulásának, megszületésének sorrendjében, megkísérlem bemutatni” – olvassuk a 100 éves Continental írógépbe fűzött lapon, de egy sor más tárgyat is megszemlélhetünk az íróasztalra tett fekvő vitrinben: macskanippet, régi gyufaskatulyát, Dimitrino márkájú egyiptomi cigarettásdobozt, sőt az ókorból származó míves mélységmérőt, sakálfejet.
Az önvezető autók már a sarkon vannak, de vajon közel-e a jövő, amikor már robottaxit is rendelhetünk? Mik az elvégzendő feladatok és mit jósol a magyar startup cég?
Micsoda film lehetne! Mr. Franz, a világhírű színpadi szerző beköltözik a manhattani Hotel Plaza 853-as szobájába, de ő csak az egyik szereplő a mozgalmas, a forgóajtó ritmusára lüktető moziban, a nyolcadik emelet többi fura lakója – egy nazális feltaláló, egy szalonspicces playboy, egy szakállas balerina és egy hóbortos költő-botanikus – egyenrangú partnere a messziről elvándorolt monoklis magyarnak.
A locarnói fesztiválon debütált, és mától a hazai mozik is játsszák Könnyű leckék című filmjét. A doku egy szomáliai menekültlányról szól, de a rendező nem akart klasszikus menekülttörténetet forgatni, és állítja, a filmjét nem lehet propagandacélokra használni.
