Film

Nevem: Thomas

  • Szabó Ádám
  • 2018. november 11.

Mikrofilm

Teljesen mindegy, miről is szól ez a film, a legfőbb attrakció úgyis az, hogy ez Terence Hill szerelemprojektje, amit Bud Spencer emlékének ajánl. A kertévék karácsonyi műsorsávjának királya, hihetnénk, pontosan tisztában van azzal, mit várnak tőle: megmosolyogtató pofonokat, csibészes mosolyt és azt a távolba meredő kék szempárt – s hogy mindebbe Bud hiányában némi melankólia vegyüljön. Amikor ilyen irányvonalak mentén működik a film, nincs is vele probléma.

Csakhogy a Nevem: Thomas több akar lenni, mint ami. Mintha az Ördög jobb és bal keze a film felénél gondolna egyet, és úgy döntene, hogy ő lesz a Dollár-trilógia. Így válik együgyűből nevetségessé a sztori a titokzatos idegenről, aki a világ legnyugodtabb olasz kisvárosából még nagyobb nyugalomra vágyva elindul motorjával Spanyolországba. Útközben találkozik Luciával, akinek dramaturgiai célja egyszerre megutáltatni magát a nézőkkel és az ujja köré csavarni Thomast: pénzt lop idegenektől, elköti a férfi motorját, felgyújt egy szállodát, és minden étkezést műbalhéval zár. Persze ő is a saját démonaival viaskodik, csakúgy, mint Thomas – ezeknek a démonoknak a mibenléte adná a film érzelmi hajtóerejét.

Hill rendezői kelléktára nem túl nagy, de mindent kitesz az asztalra: van távolba meredés, a boldog békeidőket idéző kocsmai verekedés, sőt, 2018-ban láthatunk még a moziban serpenyővel kupán vágott embereket is. Az üzenet azért eljut hozzánk: a film végére mi is baromira hiányolni kezdjük Bud Spencert, aki kevésbé művészien, de baromi őszintén néha Hillt is felpofozta.

Forgalmazza a Romis Mozi

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.