A Logan rendezője nem örül Farkas feltámadásának

  • narancs.hu
  • 2023. június 27.

Mikrofilm

James Mangoldnak Indiana Jones visszatérésével viszont nincs problémája.

Ma, a képregényes filmdömping ki tudja, hányadik évében már egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy egy szuperhősmozit Oscarra jelölnek, sőt, akár a díjat is elhozza – gondoljunk csak a Fekete Párduc-sorozatra, vagy épp a Joker diadalára. Nem volt azonban mindig így: a fáma szerint az egyik első képregénymozi, amelyik közel volt az Oscarhoz, Christopher Nolan 2008-as A sötét lovagja volt. Elnyert ugyan két szobrot, de maga a film nem jutott be a főkategória öt jelöltje közé. Ennek köszönhető, hogy később az Akadémia szabályt módosított, és ma már a legjobb film tíz jelöltet vonultat fel.

Hasonlóan úttörőnek számított annak idején a Logan – Farkas 2017-ben, ami szuperhősfilmtől szokatlan módon kapott jelölést a legjobb adaptált forgatókönyvek között. A film nemcsak azzal tűnt ki, hogy az X-Menből megismert Farkast a földre rántotta, de realisztikus ábrázolásmódjával, drámai hangvételével és tragikus befejezésével is.

Hiába azonban Farkas emlékezetes hattyúdala, az őt alakító Hugh Jackman a hírek szerint ismét a karakter bőrébe bújik majd a 2024-es Deadpool 3-ban.

És mit szól ehhez a Logant rendező James Mangold? Hát nem igazán van feldobva tőle. „Nem mondom, hogy egy részem nem kívánja azt, bárcsak annyiban hagynák. De mindig lesz egy újabb és egy újabb Farkas. Lehet egy bébi-Farkas, vagy akár egy rajzfilm-Farkas is. Amennyi nedvességet csak ki tudnak csavarni ebből a szőnyegből, azt megteszik. Nem azzal mérem a Loganhez hasonló mozijaim sikerét, hogy vajon lezár-e egy diskurzust. Én lezártam a saját diskurzusom” – kommentálta.

Pedig nem mondhatni, hogy Mangoldtól távol állnak a folytatások és franchise-ok – utóbbiakról pedig mind tudjuk, hogy a szuperhősökhöz hasonlóan halhatatlanok, vagy legalábbis csak ideig-óráig lehet kinyírni őket. A rendező jelenleg például épp az Indiana Jones és a végzet tárcsája című filmjét promózza, amivel kapcsolatban szintén sok rajongó kívánja, hogy bárcsak békén hagyták volna kedvenc régészüket. De már javában készül a Star Wars: Dawn of the jedi című film is, melyet ugyancsak Mangold rendez majd. Nincs is talán még egy olyan sorozat, mint a Star Wars, amelynek rajongói szinte havonta sírnak fel, miért nem hagyják azt békében nyugodni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.