A Logan rendezője nem örül Farkas feltámadásának

  • narancs.hu
  • 2023. június 27.

Mikrofilm

James Mangoldnak Indiana Jones visszatérésével viszont nincs problémája.

Ma, a képregényes filmdömping ki tudja, hányadik évében már egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy egy szuperhősmozit Oscarra jelölnek, sőt, akár a díjat is elhozza – gondoljunk csak a Fekete Párduc-sorozatra, vagy épp a Joker diadalára. Nem volt azonban mindig így: a fáma szerint az egyik első képregénymozi, amelyik közel volt az Oscarhoz, Christopher Nolan 2008-as A sötét lovagja volt. Elnyert ugyan két szobrot, de maga a film nem jutott be a főkategória öt jelöltje közé. Ennek köszönhető, hogy később az Akadémia szabályt módosított, és ma már a legjobb film tíz jelöltet vonultat fel.

Hasonlóan úttörőnek számított annak idején a Logan – Farkas 2017-ben, ami szuperhősfilmtől szokatlan módon kapott jelölést a legjobb adaptált forgatókönyvek között. A film nemcsak azzal tűnt ki, hogy az X-Menből megismert Farkast a földre rántotta, de realisztikus ábrázolásmódjával, drámai hangvételével és tragikus befejezésével is.

Hiába azonban Farkas emlékezetes hattyúdala, az őt alakító Hugh Jackman a hírek szerint ismét a karakter bőrébe bújik majd a 2024-es Deadpool 3-ban.

És mit szól ehhez a Logant rendező James Mangold? Hát nem igazán van feldobva tőle. „Nem mondom, hogy egy részem nem kívánja azt, bárcsak annyiban hagynák. De mindig lesz egy újabb és egy újabb Farkas. Lehet egy bébi-Farkas, vagy akár egy rajzfilm-Farkas is. Amennyi nedvességet csak ki tudnak csavarni ebből a szőnyegből, azt megteszik. Nem azzal mérem a Loganhez hasonló mozijaim sikerét, hogy vajon lezár-e egy diskurzust. Én lezártam a saját diskurzusom” – kommentálta.

Pedig nem mondhatni, hogy Mangoldtól távol állnak a folytatások és franchise-ok – utóbbiakról pedig mind tudjuk, hogy a szuperhősökhöz hasonlóan halhatatlanok, vagy legalábbis csak ideig-óráig lehet kinyírni őket. A rendező jelenleg például épp az Indiana Jones és a végzet tárcsája című filmjét promózza, amivel kapcsolatban szintén sok rajongó kívánja, hogy bárcsak békén hagyták volna kedvenc régészüket. De már javában készül a Star Wars: Dawn of the jedi című film is, melyet ugyancsak Mangold rendez majd. Nincs is talán még egy olyan sorozat, mint a Star Wars, amelynek rajongói szinte havonta sírnak fel, miért nem hagyják azt békében nyugodni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.