A műfaj, ami megfertőzte egész Hollywoodot: az izommozi

Minden, amit tudni akartál az akciófilmekről, de nem mertél megkérdezni.

Ha az akciófilmekre gondolunk, akkor talán a méretes izmait hadrendbe állító Sylvester Stallone ugrik be elsőre, aki hevederes géppuskájával kaszálja a gonoszokat, másoknak inkább a szellőzőalagútban kúszó Bruce Willis vicces kínszenvedése a legjellemzőbb képsor.

Ha viszont definiálni próbáljuk a műfajt, akkor már jóval nehezebb a dolgunk: erre hívja fel a figyelmet több filmteoretikus, köztük Steve Neale is, aki szerint az akció- (és kaland) filmek jellemzői a hollywoodi filmipart meghatározó, szinte minden zsánerre kiterjedő jegyeivé váltak. Az akcióorientált filmkészítés a némafilmek egyik kényszerű stratégiája volt, már egészen korán, a burleszkekben (pl. A generális) és az üldözős filmekben (A magányos villa) is kimutatható az akciófilmek mechanizmusa.

Az akcióesztétika egymástól látszólag távoli műfajokat átszőve vált a tömegfilm egyik legjobban jövedelmező gyakorlatává: a westernek lövöldözéseitől és vonatrablásaitól kezdve ott lapul a gengszterfilmek géppisztolyozásaiban és a háborús filmek csatajeleneteiben is.

Az akciófilmek attrakciós logikája mára a legtöbb hollywoodi blockbuster elengedhetetlen részévé vált, a legsikeresebb szuperhősfilmek (pl. Bosszúállók-széria) elképzelhetetlenek egy-két zúzós lövöldözés nélkül.

Hajtóvadászat

A műfaj előfutárai a harmincas években megjelenő kalózos kalandfilmek voltak (Captain Blood), illetve a Hitchcock által tökélyre fejlesztett menekülős filmek (pl. Szabotőr; 39 lépcsőfok; Észak-északnyugat). A hetvenes évek új-hollywoodi hatalomátvételével aztán az akciófilmek szép csöndben minden zsánerben dominánssá váltak: a westernben (Vad banda), a rendőrfilmekben (Francia kapcsolat; Piszkos Harry) de a horrorban (Cápa) és a sci-fikben (Star Wars) is felbukkantak az akciójegyek.

A műfaj legfontosabb korai rendezőtehetsége Spielberg volt, aki valójában nem rendezett klasszikus értelemben vett akciófilmet, de a mozgalmas látványcentrikusság és kalandos motívumok a legtöbb korábbi filmjében (Sugarlandi hajtóvadászat; Indiana Jones-széria) markánsan jelen voltak. Az akciófilmek legfontosabb előképei voltak a James Bond-filmek is, amik a hatvanas évek óta vannak jelen a zsáner oldalágán.

Puskaporos reneszánsz

A nyolcvanas években köszöntött be a puskaporos akcióreneszánsz, amikor a műfaj két megkerülhetetlen sztárfigurája, Sylvester Stallone (Rambo-filmek; Kobra; Tango és Cash) és Arnold Schwarzenegger (Terminator-filmek; Ragadozó; Vörös zsaru) lényegében másfél évtizedig uralták az akciófilmeket. E két akcióikon korai életműve határozta meg az zsáner arculatát: ezek a klasszikus vonalvezetésű, egyszerű narratívájú filmek a tűzpárbajok, robbanások és üldözéses jelenetek alá rendelik a cselekményt, sztárjaik pedig látványos testfelépítésükkel is segítik a látványorgiát.

Ebben az évtizedben bukkant fel a műfaj több másik olyan alakja (Bruce Willis; Mel Gibson; Tom Cruise), akik már jóval hétköznapibb karaktereket alakítottak, humorral és esendőséggel tették emberközelibbé a műfajt. Ezekhez a színészekhez köthető az akciófranchise-ok megjelenése (Halálos fegyver-széria, Die Hard-széria, Mission Impossible-filmek stb.), amik közül több is akad, ami évtizedekkel később is folytatásokat kapott.

A kilencvenes évek végére más filmgyártásokban is a „lövöldözős” akciófilmek lettek a meghatározók, például egy egész hongkongi rendezőgeneráció (Johnnie To; Tsui Hark; John Woo) vált nemzetközileg is keresetté, és a francia cinéma du look irányzatából érkező Luc Besson az európai akciófilm egyik legfontosabb producere lett (Taxi-széria).

Transformers vs. Rambo

Az akciózsáner persze a maga rendezőikonjait is kitermelte, a kilencvenes évekre több jókezű iparos (John McTiernan, Tony Scott) és sikergyáros (James Cameron; Michael Bay) is kinevelődött az akciófilmek körül, illetve komoly női rendezők (Mimi Leder; Kathryn Bigelow) is a műfaj specialistái lettek.

Az ezredforduló után az akciófilmek egyre inkább a CGI-trükökkel telepakolt fantasztikum felé billentek (pl. Transformers-széria), amire egy ellenreakcióként a nagy öregek visszahozták a nyolcvanas évek földközeli rögrealizmusát (Rambo 4; Feláldozhatók), persze ezek már gyakran a posztmodern iróniát sem nélkülözték.

______________

További izgalmas filmtörténeti összefoglalókat Kránicz Bence és Lichter Péter könyvében, a Kalandos filmtörténetben olvashatnak majd, a könyv rövidesen megjelenik! További infó a könyv Facebook-oldalán.