Botrányos sikerfilm vitte el a CineFest fődíját

  • Szabó Ádám
  • 2019. szeptember 23.

Mikrofilm

Nevén kell-e nevezni a film középpontjában konfliktust, vagy elég, ha általánosságban beszélünk róla?

A Monos című film nyerte a 16. Cinefest  Nemzetközi Filmfesztivál legjobb filmnek járó Pressburger Imre Díját és az Art Mozik Nemzetközi Szövetsége zsűrijének díját is. Előbbi elismerés indoklása szerint Alejandro Landes alkotásának „monumentális, felejthetetlen filmnyelvi költészete és fiatal szereplőinek borzongatóan nyers, fizikai jelenlétben és érzelmi töltésben egyaránt gazdag játéka ezt a sötét, erőszakos és mégis nagyon emberi történetet egy, a háború értelmetlensége elleni kiáltvánnyá nemesítette”.

false

 

Fotó: magyarhangya

A filmet nemcsak Miskolcon szerették

de saját hazájában is igazi sikerfilmnek számít. Az Indiewire híradása szerint Kolumbia ezt a filmet jelöli a Legjobb idegen nyelvű film Oscarjára is – mégse fenékig tejfel a Monos fogadtatása: saját országában botrányok kísérik a mozit.

Az Apokalipszis most és A legyek ura szerelemgyerekének bélyegzett film egy csapat kamaszból álló fegyveres különítményről; feladatuk egy külföldi túsz és egy fejőstehén életben tartása, ami azonban a körülöttük dúló harcok következtében egyre nagyobb kihívásnak tűnik. A gerillaháborúk világa itthonról csak egzotikus érdekességnek hat, a kolumbiaiaknak viszont mindez hosszú évtizedekig a véres valóságot jelentette. „Egy nagyon kényes téma egy nagyon kényes filmben” – magyarázta Alejandro Landes, a film rendezője. „De egy olyan dologról akartam beszélni, amit ugyan megtapasztaltunk Kolumbiában, de máshol is jelen van a világon.”

Bár a Monos bevételi rekordokat döntöget hazájában,

ellentmondásos témája miatt rengeteg kritikát is kap.

Abban mindenki egyetért, hogy megrázóan és hatásosan mutatja be a gyermekkatonák életét és azt, hogyan szakítják el őket családjaiktól – sokan azonban nem értik, miért nincs sem az ország, sem a mozi középpontjában álló konfliktus a nevén nevezve. Landes szerint azonban mindegy, hogy Kolumbiáról, Szíriáról vagy Afganisztánról van szó, a mai árnyékháborúknak nincsen egyértelmű kezdetük vagy végük.

Kolumbiában azért is reagáltak érzékenyen a témára, mert a kormány néhány éve kötött békét az egyik központi lázadó csoporttal, a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erőivel (FARC) – ennek ellenére sokan még mindig folytatják a harcot, a rendező szerint pedig alig lehet már különbséget tenni az országot szétszakító polgárháború frontjai között: szövetségesek és ellenségek, gerillák, paramilitáris szervezetek, külföldi zsoldosok és homályos drogügyletek terepévé vált az ország.

A rendező azonban egy pozitív történetet is felidézett: egy mozinéző tweetben számolt be arról, hogy a Monosnak köszönhetően apja átgondolta negatív véleményét azzal kapcsolatban, hogy a kormány békét kötött a FARC-cal. Más azonban

kommunistának bélyegezte a filmet,

vagy épp azt kérte számon, hol maradnak azoknak a hangjai, akik a büntetlenséget hozó békefolyamat következtében szenvedtek áldozatokat. Tanja Nijmeijer, egykori holland gerillaharcos szerint pedig a Monos nem más, mint „szomorú kísérlet a kolumbiai felkeléssel kapcsolatos sztereotípiák megszilárdítására”. A Semana nevű kolumbiai hetilap azt kifogásolta kritikájában, hogy a film azzal, hogy semmit nem nevez nevén, összemossa a feleket és az ideológiákat, a múltat, a jelent és a jövőt is – így az abban ábrázolt harcos-kép is rettentően felszínes marad. Az ország legnagyobb napilapja, az El Tiempo azonban ugyanúgy ünnepelte a Monost, mint Héctor Abad Faciolince író, újságíró – ők pont azt dicsérték, ami másoknak nem tetszett: hogy a film nem foglal állást, így témáját elemeli a konkrét helyszíntől és konfliktustól. A rendező mindenesetre örül, hogy mozija megmozgatja az embereket és elindított egy beszélgetést.

Hogy a drogügyletek és gerillaharcok témája központi helyet foglal el Kolumbia történetében, azt az is jelzi, hogy nemcsak idei, de tavalyi Oscar-nevezettjük középpontjában is ez állt: Az átkelés madarai, mely a drogháború gyökereiről mesélt, felkerült ugyan a kilences rövidlistára, de jelölést nem szerzett.

A Monos a magyarhangya forgalmazásában október 31-én debütál a hazai mozikban.

Monos (16) feliratos előzetes

Egy távoli hegyvidéken, valahol Latin-Amerikában, egy kamaszokból álló fegyveres különítmény - Rambo, Törpe, Répa, Hosszúláb, Farkas, Lady és Bumbum - azt a parancsot kapja a Szervezettől, hogy egy külföldi túszt (Julianne Nicholson) és egy fejős tehenet tartsanak életben. A frontvonalak gyors mozgása nyomán azonban könnyűnek hitt, paradicsomi küldetésük pokoljárásba fordul, és nemcsak a feladat teljesítése, de az életük is veszélybe sodródik.

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.