A valóság a legártatlanabb világba is utat tör: jön a Verzió Filmfesztivál

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 24.

Mikrofilm

Ajánlunk néhány igazán kemény dokut az idei programból!

Lásd élesebben! – szól az idei Verzió mottója. Az emberjogi dokumentumfilm-fesztivál idén is a legforróbb társadalmi-, kulturális-, politikai jelenségekkel foglalkozik.

A közönségtalálkozókkal, szakértői beszélgetésekkel és mesterkurzussal is tarkított seregszemle filmjei három kiemelt szekcióra oszlanak.

Az Antropocén című válogatásban a klímaváltozással

és annak körülményeivel foglalkozó filmek lesznek. A téma megfoghatatlanul tág, a filmek azonban nagyon is kézzel fogható, minket körülvevő jelenségek segítségével mutatják be, hogy mi vár ránk, ha nem kapunk észbe.

Az Ostrom alattban például a szlovákiai Körmöcbánya lakóinak harca látható a helyi és nemzetközi bányászvállalatokkal; nem csak a növény és állatvilág, valamint a Körmöci-hegység válik áldozattá az aranyért és ásványokért folyó harcban, de az ott élők is.

A Birkák hőse című holland film a globális élelmiszeriparra vet pillantást, egészen egyedi szemszögből. Főszereplője egy pásztor, aki rossz helyre és korba született: a pénz és tömegtermelés hatalmának idején igyekszik még mindig úgy élni családjával és birkáival, ahogy elődei több száz évvel ezelőtt – az ősi foglalkozás és a modern vállalkozói lét viszont fizikailag és mentálisan is kikészíti. A kereskedelmi érdek és a magánhaszon közötti ellentétet az emberek saját bőrükön leginkább a lakáspolitikán keresztül érzik – a témával két film is foglalkozik a fesztiválon.

A Kiszorítva az égbe szökő lakásáraknak jár utána, amely itthon is egyre nagyobb problémát jelent, míg a Légszomj rendezője, Daniel Lambo az építőipar csendes gyilkosát, az azbesztet és a mögötte álló ipart fedi fel – Lambót egy közönségtalálkozón a nézők is kérdezhetik majd.

A Verzió igyekszik pozitív példákat is hozni:

ilyen például a Wagner és a paradicsomok, amelyből az ugyan nem derül ki, hogy a Wagner zenéjére nevelt biozöldség jobb-e, mint a többi, de az igen, hogy ha egy kis közösség összefog, hogy a fenntarthatóság és felelősség elvei mentén élesszék fel a régi tradíciókat, akkor igenis van keresnivalójuk még a globális élelmiszeripar ellenében is.

A 4. hatalmi ág nevű szekció a médiával, annak mechanizmusaival és hatásaival foglalkozik. Láthatunk dokumentumfilmet arról, hogy

  • oknyomozó újságírók egy csapata hogyan derítette fel az egészségügyet behálózó korrupciós rendszert Romániában (Colectiv), illetve arról,
  • mi az ára annak, ha egy folyóirat a kormánynak nem engedelmeskedve, hajthatatlanul keresi a kellemetlen igazságot Oroszországban (Novaya), vagy épp arról,
  • ha egy nyomtatott dán pletykalap továbbra is piacon igyekszik maradni (A szerkesztőség – szigorúan bizalmas).
  • Jelenet a Colectiv című filmből

    Jelenet a Colectiv című filmből

    Fotó: verzio.org

    Hasonlóan izgalmasnak és aktuálisnak ígérkezik A vágy népköztársasága, amely a fénysebesen az orwelli világ felé haladó Kínába kalauzol el minket: a fiatalok nem a totális kontroll alatt álló tévékből vagy újságokból választanak példaképet maguknak, hanem az online szobákból.

    A virtuális világ hősei teljes elszigeteltségben élnek, de azzal, hogy ilyen intim betekintést engednek életükbe, rajongók millióit gyűjtik maguk köré.

    Felnőni soha nem egyszerű,

    ráadásul az, hogy mit is jelent ez a sablonos fogalom, mindenhol más tartalommal bír. A szibériai sarkvidéken például hétévesen már saját legelője és rénszarvasa lehet valakinek, miközben az iskolában még a szorzás-osztást és azt tanulja, mit adott Putyin a világnak.

    Egy malavi buddhista árvaházban felnövő tinédzsert ellenben sokkal inkább izgatja Jet Li és a harcművészetek. Hamarosan azonban döntést kell hoznia, az árvaházból kilépve hazatérjen-e rokonaihoz, vagy továbbtanuljon Tajvanon – vagyis visszatérjen-e gyökereihez, vagy a kontinensen növekvő kínai befolyásra hallgatva hagyja ott saját kultúráját.

    Előbbi a Milyen nagy a világegyetem?, utóbbi pedig a Buddha Afrikában című dokumentumfilm témája – mindkét film az Így növünk fel című szekcióban látható, mely azzal foglalkozik, milyen napjaink kusza kulturális-társadalmi közegében felcseperedni.

    A Molenbeek istenei Brüsszel hírhedt negyedét mutatja be gyerekszemmel: az itt élő Aatos és Amine még csak 6 évesek, így a dzsihád helyett sokkal inkább az foglalkoztatja őket, hogy ki vezesse a képzeletbeli repülő szőnyeget, és hogyan nézne ki saját, kitalált istenük. A valóság azonban ebbe az ártatlan világba is utat tör, mikor bomba robban egy közeli metróállomáson.

    A magyar Vonal felett a gyermekkor egészen más problémáját veszi górcső alá: mit kell feláldoznia egy családnak a sikerért és az elismerését? A dokumentumfilm főszereplői egy édesanya és két úszó lánya – a sportolókkal általában csak a nagy versenyek, na meg az éremátadások alkalmával találkozunk; a Vonal felett bemutatja, mivel van kikövezve az út, ami nem is biztos, hogy elvezet az áhított díjakig és méltatásig. A filmet a rendező, Nagy Anikó Mária is elkíséri.

    A 16. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált november 12. és 17. között rendezik meg, a vetítések számos budapesti moziban zajlanak.

    A programokat Tompa Andrea író nyitja meg november 12-én este 7-kor a Trafó Kortárs Művészetek Házában, a nyitófilm az említett Colectiv című oknyomozó doku lesz.

    Az esemény további filmjei, a részletes program és egyéb infók a fesztivál hivatalos oldalán olvashatóak. A Magyar Narancs nyomtatott kiadása – a lap hagyományainak megfelelően – külön melléklettel jelentkezik a fesztivál előtt.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.