Lásd élesebben! – szól az idei Verzió mottója. Az emberjogi dokumentumfilm-fesztivál idén is a legforróbb társadalmi-, kulturális-, politikai jelenségekkel foglalkozik.
A közönségtalálkozókkal, szakértői beszélgetésekkel és mesterkurzussal is tarkított seregszemle filmjei három kiemelt szekcióra oszlanak.
Az Antropocén című válogatásban a klímaváltozással
és annak körülményeivel foglalkozó filmek lesznek. A téma megfoghatatlanul tág, a filmek azonban nagyon is kézzel fogható, minket körülvevő jelenségek segítségével mutatják be, hogy mi vár ránk, ha nem kapunk észbe.
Az Ostrom alattban például a szlovákiai Körmöcbánya lakóinak harca látható a helyi és nemzetközi bányászvállalatokkal; nem csak a növény és állatvilág, valamint a Körmöci-hegység válik áldozattá az aranyért és ásványokért folyó harcban, de az ott élők is.
A Birkák hőse című holland film a globális élelmiszeriparra vet pillantást, egészen egyedi szemszögből. Főszereplője egy pásztor, aki rossz helyre és korba született: a pénz és tömegtermelés hatalmának idején igyekszik még mindig úgy élni családjával és birkáival, ahogy elődei több száz évvel ezelőtt – az ősi foglalkozás és a modern vállalkozói lét viszont fizikailag és mentálisan is kikészíti. A kereskedelmi érdek és a magánhaszon közötti ellentétet az emberek saját bőrükön leginkább a lakáspolitikán keresztül érzik – a témával két film is foglalkozik a fesztiválon.
A Kiszorítva az égbe szökő lakásáraknak jár utána, amely itthon is egyre nagyobb problémát jelent, míg a Légszomj rendezője, Daniel Lambo az építőipar csendes gyilkosát, az azbesztet és a mögötte álló ipart fedi fel – Lambót egy közönségtalálkozón a nézők is kérdezhetik majd.
A Verzió igyekszik pozitív példákat is hozni:
ilyen például a Wagner és a paradicsomok, amelyből az ugyan nem derül ki, hogy a Wagner zenéjére nevelt biozöldség jobb-e, mint a többi, de az igen, hogy ha egy kis közösség összefog, hogy a fenntarthatóság és felelősség elvei mentén élesszék fel a régi tradíciókat, akkor igenis van keresnivalójuk még a globális élelmiszeripar ellenében is.
A 4. hatalmi ág nevű szekció a médiával, annak mechanizmusaival és hatásaival foglalkozik. Láthatunk dokumentumfilmet arról, hogy
- oknyomozó újságírók egy csapata hogyan derítette fel az egészségügyet behálózó korrupciós rendszert Romániában (Colectiv), illetve arról,
- mi az ára annak, ha egy folyóirat a kormánynak nem engedelmeskedve, hajthatatlanul keresi a kellemetlen igazságot Oroszországban (Novaya), vagy épp arról,
- ha egy nyomtatott dán pletykalap továbbra is piacon igyekszik maradni (A szerkesztőség – szigorúan bizalmas).
| ||
Hasonlóan izgalmasnak és aktuálisnak ígérkezik A vágy népköztársasága, amely a fénysebesen az orwelli világ felé haladó Kínába kalauzol el minket: a fiatalok nem a totális kontroll alatt álló tévékből vagy újságokból választanak példaképet maguknak, hanem az online szobákból.
A virtuális világ hősei teljes elszigeteltségben élnek, de azzal, hogy ilyen intim betekintést engednek életükbe, rajongók millióit gyűjtik maguk köré.
Felnőni soha nem egyszerű,
ráadásul az, hogy mit is jelent ez a sablonos fogalom, mindenhol más tartalommal bír. A szibériai sarkvidéken például hétévesen már saját legelője és rénszarvasa lehet valakinek, miközben az iskolában még a szorzás-osztást és azt tanulja, mit adott Putyin a világnak.
Egy malavi buddhista árvaházban felnövő tinédzsert ellenben sokkal inkább izgatja Jet Li és a harcművészetek. Hamarosan azonban döntést kell hoznia, az árvaházból kilépve hazatérjen-e rokonaihoz, vagy továbbtanuljon Tajvanon – vagyis visszatérjen-e gyökereihez, vagy a kontinensen növekvő kínai befolyásra hallgatva hagyja ott saját kultúráját.
Előbbi a Milyen nagy a világegyetem?, utóbbi pedig a Buddha Afrikában című dokumentumfilm témája – mindkét film az Így növünk fel című szekcióban látható, mely azzal foglalkozik, milyen napjaink kusza kulturális-társadalmi közegében felcseperedni.
A Molenbeek istenei Brüsszel hírhedt negyedét mutatja be gyerekszemmel: az itt élő Aatos és Amine még csak 6 évesek, így a dzsihád helyett sokkal inkább az foglalkoztatja őket, hogy ki vezesse a képzeletbeli repülő szőnyeget, és hogyan nézne ki saját, kitalált istenük. A valóság azonban ebbe az ártatlan világba is utat tör, mikor bomba robban egy közeli metróállomáson.
A magyar Vonal felett a gyermekkor egészen más problémáját veszi górcső alá: mit kell feláldoznia egy családnak a sikerért és az elismerését? A dokumentumfilm főszereplői egy édesanya és két úszó lánya – a sportolókkal általában csak a nagy versenyek, na meg az éremátadások alkalmával találkozunk; a Vonal felett bemutatja, mivel van kikövezve az út, ami nem is biztos, hogy elvezet az áhított díjakig és méltatásig. A filmet a rendező, Nagy Anikó Mária is elkíséri.
| A 16. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált november 12. és 17. között rendezik meg, a vetítések számos budapesti moziban zajlanak. A programokat Tompa Andrea író nyitja meg november 12-én este 7-kor a Trafó Kortárs Művészetek Házában, a nyitófilm az említett Colectiv című oknyomozó doku lesz. Az esemény további filmjei, a részletes program és egyéb infók a fesztivál hivatalos oldalán olvashatóak. A Magyar Narancs nyomtatott kiadása – a lap hagyományainak megfelelően – külön melléklettel jelentkezik a fesztivál előtt. |
