Jeremy Irons a Narancsnak: „Diktátor vagyok”

Mikrofilm

Délcegen üli meg a lovát és klónokat készít kilóra a Watchmenben. A színésszel New Yorkban beszélgettünk.

Alan Moore magyarul is megjelent kultikus képregényét viszi tovább az HBO új sorozata, a Watchmen, melynek egyik kulcsfiguráját az Oscar-díjas színész alakítja. A Magyar Narancs legfrissebb számában interjút olvashatnak a kastélytulajdonos sztárral (erről bővebben nyomtatott lapszámunkban), akinek szép emlékei vannak Budapestről (erről az interjút megelőző kézfogás közben emlékezett meg futólag) és aki - sajtósai legnagyobb rémületére - nem rest a politikához fűződő viszonyáról is szót ejteni.

A számos rockerkarkötőt viselő 71 éves legendával, aki minden másban úgy fest, mint a tökéletes angol úriember, Köves Gábor találkozott New Yorkban. Ízelítő az interjúból:

Magyar Narancs: Sosem vonzotta a politikai karrier?

Jeremy Irons: Nem. Apám mondogatta, hogy sose menj a politika közelébe, mert az csak boldogtalanná tesz. Szerintem igaza volt. Ez nem idealistáknak való. Persze vannak jó példák, ilyen volt Václav Havel, aki úgy került a politikába, hogy sikerült megőriznie az idealizmusát. De Angliában mire odáig jutsz, hogy a hatalom közelébe kerülsz, már annyi kompromisszumot kellett megkötnöd… Ez nem nekem való. Természetemnél fogva én inkább diktátor vagyok. Ha így is lehetne, ha azt mondhatnám, na, elég a mellébeszélésből, végezzük a dolgunkat, oldjuk meg a kapitalizmus problémáit…

Irons a Watchmenben

Irons a Watchmenben

Fotó: HBO

MN: Tegyük fel, megadatik, hogy egy évre diktátor lehet. Első intézkedés diktátorként?

JI: Megváltoztatnám az adórendszert, a dúsgazdag, világméretű cégek pénzéből segíteném a szegényeket. Egy jótékony diktátor – ezt Adrian Veidt, a sorozatbeli figurám is szívesen elmondta volna magáról.

MN: Megkönnyíthette az azonosulást a szereppel, hogy nemcsak a sorozatban, de a valóságban is van egy kastélya.

JI: A saját kastélyom méretben azért elmarad a filmbélitől. De nem csak kisebb, jobban is mutat. Az én váram vonzóbb, ugyanakkor egyszerűbb építmény. Sokkal hívogatóbb látvány. A sorozatban egy viktoriánus kastélyom van, a korabeli építészeti túlzások szörnyeteg példánya. Borzalmas egy hely, szerintem el kéne bontani.

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.