Jeremy Irons a Narancsnak: „Diktátor vagyok”

Mikrofilm

Délcegen üli meg a lovát és klónokat készít kilóra a Watchmenben. A színésszel New Yorkban beszélgettünk.

Alan Moore magyarul is megjelent kultikus képregényét viszi tovább az HBO új sorozata, a Watchmen, melynek egyik kulcsfiguráját az Oscar-díjas színész alakítja. A Magyar Narancs legfrissebb számában interjút olvashatnak a kastélytulajdonos sztárral (erről bővebben nyomtatott lapszámunkban), akinek szép emlékei vannak Budapestről (erről az interjút megelőző kézfogás közben emlékezett meg futólag) és aki - sajtósai legnagyobb rémületére - nem rest a politikához fűződő viszonyáról is szót ejteni.

A számos rockerkarkötőt viselő 71 éves legendával, aki minden másban úgy fest, mint a tökéletes angol úriember, Köves Gábor találkozott New Yorkban. Ízelítő az interjúból:

Magyar Narancs: Sosem vonzotta a politikai karrier?

Jeremy Irons: Nem. Apám mondogatta, hogy sose menj a politika közelébe, mert az csak boldogtalanná tesz. Szerintem igaza volt. Ez nem idealistáknak való. Persze vannak jó példák, ilyen volt Václav Havel, aki úgy került a politikába, hogy sikerült megőriznie az idealizmusát. De Angliában mire odáig jutsz, hogy a hatalom közelébe kerülsz, már annyi kompromisszumot kellett megkötnöd… Ez nem nekem való. Természetemnél fogva én inkább diktátor vagyok. Ha így is lehetne, ha azt mondhatnám, na, elég a mellébeszélésből, végezzük a dolgunkat, oldjuk meg a kapitalizmus problémáit…

Irons a Watchmenben

Irons a Watchmenben

Fotó: HBO

MN: Tegyük fel, megadatik, hogy egy évre diktátor lehet. Első intézkedés diktátorként?

JI: Megváltoztatnám az adórendszert, a dúsgazdag, világméretű cégek pénzéből segíteném a szegényeket. Egy jótékony diktátor – ezt Adrian Veidt, a sorozatbeli figurám is szívesen elmondta volna magáról.

MN: Megkönnyíthette az azonosulást a szereppel, hogy nemcsak a sorozatban, de a valóságban is van egy kastélya.

JI: A saját kastélyom méretben azért elmarad a filmbélitől. De nem csak kisebb, jobban is mutat. Az én váram vonzóbb, ugyanakkor egyszerűbb építmény. Sokkal hívogatóbb látvány. A sorozatban egy viktoriánus kastélyom van, a korabeli építészeti túlzások szörnyeteg példánya. Borzalmas egy hely, szerintem el kéne bontani.

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.