Jennifer Lopez (producerként is jegyzett) filmjének kissé leegyszerűsített, de egzotikus fényekben pompázó világát kétféle embertípus uralja: a rudak körül, illetve a férfiölek fölött pörgő, aranyszívű sztriptíztáncosnők és a megkopasztásra megérett, szívtelen Wall Street-i bankosok. Utóbbiak, ahogy azt a Lopez által alakított főrúdtáncosnő meg is jegyzi, megérdemlik a sorsukat, hiszen a világválság kirobbantójaként még a New York-i tűzoltók nyugdíjalapját is eltüntették. Ezért, így az érvelés, teljes mértékben indokolt, ha a sztriptízbár munkásnői – akiket a saját munkáltatójuk is előszeretettel megsápol – bedrogozzák a kiszemelt kuncsaftokat és elszedjék a kártyájukon parkoló aprót. Ami nem is mindig olyan apró. Ebből aztán futja csincsillabundára és a gyerek taníttatására, mígnem eljő a lebukás pillanata, és az asztali zsarulámpák barátságtalan fényében eldől, ki az igaz barátnő.
Ebből akár még valami jó is kisülhetett volna, karcos kis alámerülés a New York-i sztriptízbárok bugyraiba, fanyar-komikus stílben, autentikusnak tűnő figurákkal, közepes megrázkódtatásokkal, Scorsese-lightban tartva, közepesen átsütve, némi társadalomkritikával megbolondítva. Fájdalom, nem így történt. Érezhető azért egy kis igyekezet, hogy ne arra fusson ki minden, hogy Lopez ennyi meg annyi idősen is mesterien pörög a rúdon mikroszkopikus tangájában, de a végén győznek a hiúsági megfontolások. Egy-két jelenet még így is a rendezői jelenlét és a helyismeret jeleit mutatja, a zsarukat például mintha maga Marty castingolta volna.
Forgalmazza a Freeman Film
