Minden ellene szólt: béna előzetes, 151 perc hossz, eső áztatta premier, és a lényeg még csak most jön. Mike Flanagan rendezőnek nem csak egy híresen középszerű regényből kellett épkézláb filmet csinálnia – ilyet azért láttunk már –, ám e híresen közepes könyv A ragyogás folytatása, s mint tudjuk, Stephen King regényéből valaki egyszer egy egészen nézhető horrort csinált egy egészen tűrhető színésszel, plusz balta, hotel, hó és halál. Félve mondjuk, mert magunk se hisszük, de e megnyerhetetlen csatában, ahol a King–Kubrick-tengely áll szemben minden betolakodóval, Flanagannek egy saját lábain álló filmmel sikerült kiállni, mely nem érzékenyül el, hogy micsoda klasszikusok jártak előtte, hanem magabiztosan végigmegy a maga útján. A kis Danny rég maga mögött hagyta triciklijét, és azzal sincs baj, hogy kifejlett alkoholistaként Ewan McGregor alakítja – a felnőtt Dannynek egy hasonló képességekkel bíró gyermeket kell életben tartania. Flanagan bevállalja, hogy ez egy komótos cross-country utazás lesz, ami fontosabb a számára, mint egyik King-utalásból a másikba eljutni vagy fonott kosárkába Kubrick-kikacsintásokat gyűjteni a havasi gyopár mellé. Letudja ezt is, mert a rajongás és a ragyogás kötelez, de ami izgi, hogy közben ide-oda utaztatja hőseit egy ismeretlen – bár sokak által Amerikának hívott – földrészen, amelyet otthonosan belaktak a szörnyek. Ők szintén nem akarnak mást, mint kedvükre ellenni, és ha összejön az öröklét, hát legyen! Akceptálható igény, bár a cél érdekében olykor fiatalkorúakat kénytelenek legyilkolni.
Forgalmazza az InterCom
