Film

Ella Fitzgerald − Just One of Those Things

Mikrofilm

Kockázatos az 1996-ban elhunyt énekesnő éle­téről dokumentumfilmet készíteni, mivel életében nincsenek sötét titkok. Persze neki is nehéz sorsa volt, de nem volt részese olyan krimiknek, mint például Miles Davis. Kisgyerekként jutott árvaságra, a rokonoktól, az intézetből is megszökött, de miután 15 évesen elénekelt egy számot a harlemi Apollo Theatre tehetségkutatóján, a zenekarvezető Chick Webb a szárnyai alá vette, és ő lett Ella, akit a fél világ csak a keresztnevén emlegetett. És aki még akkor is egyszerűnek és közvetlennek tűnt, miközben a legmeredekebb bebop szólókat produkálta elképesztő invencióval.

Leslie Woodhead pergő ritmusú, érdekfeszítő filmjében az a legjobb, hogy megáll a bulvár határán, s nem kezdi buldogként rángatni azt, amire ráharapott. Az érett, világhírű, elvált Fitzgerald magánya kapcsán például elfogadja, hogy a közönség volt a szerelme, semmi és senki nem dobogtatta meg úgy a szívét, mint a taps. Meglepetésnek egyedül azt a publikálatlan rádióinterjút tekinthetjük, amelyben Fitzgerald a faji megkülönböztetést említi, noha erről máskor nem beszélt.

Ha újdonságokat nem is tudunk meg, az archív felvételek és a ma is élő kortársakkal készült interjúk sokat hozzátesznek az énekesnőről alkotott képhez, egyedül azt sajnálhatjuk, hogy a jeles zongoristáról, Tommy Flanaganről, aki európai turnéinak, így az 1970-es budapesti koncertjének is fontos közreműködője volt, nem tesznek említést. De a Fitzgerald-katalógus gazdagságát ismerve valószínűleg nem csak ő maradt ki.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.