Film

Amerikai pác

  • - kg -
  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Az uborka hollywoodi reprezentációja ritkásra sikerült az elmúlt évtizedek során, és ez igencsak sajnálatos. Pedig a régi vágású filmes szakik még tudták, hogy az uborka mindent tud: bennfentes hollywoodi szatírára éppúgy alkalmas (Paul Mazursky: Galaktikus uborka), mint romantikus alsó-manhattani andalgásra (Joan Micklin Silver: Crossing Delancey). Utóbbiban Amy Irving egy beképzelt író és egy becsületes Lower East Side-i uborkaárus között őrlődik, a koviubilobbinak kedvező végkifejlettel.

Ehhez képest Seth Rogen vígjátéka új – brooklyni hipszter – fénytörésben láttatja a zsidó uborka­árus archaikus alakját, ami mindenképpen nóvum a filmes savanyúságtörténetben. A galíciai pogromok elől Amerikába vándorolt dédapa (Rogen először) találkozását jelenben bénázó dédunokájával (Rogen másodszor) a forgatókönyvírói leleménynek és a páclé tartósító hatásának köszönhetjük: az idősebb Greenbaum 100 évig pihent egy brooklyni uborkaüzem tartályában, hogy miért, az túlfeszítené írásunk és a tartály kereteit. A lényeg, hogy a Tevje-szerű Birnbaum rácsodálkozása az appfejlesztőszerű Birnbaumra és viszont egy sor remek és rétegzett poénnak ágyazhatna meg, ha ezeket valaki (pl. egy komikusszerű Birnbaum vagy bárki), megírta volna. Egy kozákos és egy szódavizes poént azért így is sikerül összehozni, de a pácléből eredő alapállással senki nem tud mit kezdeni. Az uborka kötelez, de ami itt folyik, az biztonsági játék, az ökörködés és érzelmesség rogeni kettőse: az elcsépelt hipszterfigura találkozása Borat szerethetőbb, és épp ezért unalmasabb stetl-verziójával.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”