Film

Személyes háború

  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Munkavégzés közben megölt haditudósítóról nehéz olyan filmet készíteni, amely nem a haditudósításról szól. Futás közben felvett, életlen, dekomponált snittek, azonosíthatatlan zajok, robbanások közlik, hogy háborúban vagyunk. Marie Colvinról, a The Sunday Times bátor és felkészült, az üldözötteknek fórumot, ügyüknek a világ előtt ismertséget biztosító, viszont tömeggyilkos zsarnokokat sarokba szorító, ezért a szíriai diktátor parancsára 2012-ben meggyilkolt újságíróról is készült ilyen film (Chris Martin: Under the Wire, 2018), bár annak valódi hőse értelemszerűen Colvinnak a végzetes támadást túlélő munkatársa, a fotós Paul Conroy. Az ő memoárját veszi alapul a szintén 2018-as játékfilm is, amely kísérletet tesz arra, hogy ne csak a küldetést, hanem a küldetésével eggyé vált embert is bemutassa. A cél nemes, a kivitelezés azonban nem mentes a publicisztikus kliséktől. Az első játékfilmjét rendező Oscar-jelölt dokumentarista, Matthew Heineman nemcsak a műfajban van otthon, de – az Iszlám Állammal szembehelyezkedő civil aktivistákról szóló City of Ghosts (2017) rendezőjeként – a terepet is jól ismeri.

Ebben a tudósítóról szóló játékfilmben azonban – bár az átlényegülés mutatványával lenyűgöző Rosamund Pike olyan embert állít elénk, aki az állandósult s az évtizedek alatt egyre súlyosbodó poszttraumás stressz szindróma formájában mintegy magára veszi mások, voltaképpen a világ megszüntethetetlen szenvedését – az esendő ember belső küzdelme, számvetése az életét kockáztató, elhivatott, és végül mártírhalált haló hős toposzának háttere csak.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

„A harmincas-negyvenesek gyakran megkérdezik maguktól, hogy miért élünk még mindig itt”

Soltész Béla Osztatlan közös című második novelláskötetének szereplői átlagos emberek, akik a 2020-as évek rossz közhangulata ellenére, a polikrízis közepette próbálnak boldogulni. Generációs tapasztalatokról és az élet minden területére beférkőző politikáról is beszélgettünk a szerzővel, aki társadalomtudósként a migráció hatásait kutatja, dél-amerikai kalandjairól pedig útleírásaiban számolt be.

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.