Film

Személyes háború

  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Munkavégzés közben megölt haditudósítóról nehéz olyan filmet készíteni, amely nem a haditudósításról szól. Futás közben felvett, életlen, dekomponált snittek, azonosíthatatlan zajok, robbanások közlik, hogy háborúban vagyunk. Marie Colvinról, a The Sunday Times bátor és felkészült, az üldözötteknek fórumot, ügyüknek a világ előtt ismertséget biztosító, viszont tömeggyilkos zsarnokokat sarokba szorító, ezért a szíriai diktátor parancsára 2012-ben meggyilkolt újságíróról is készült ilyen film (Chris Martin: Under the Wire, 2018), bár annak valódi hőse értelemszerűen Colvinnak a végzetes támadást túlélő munkatársa, a fotós Paul Conroy. Az ő memoárját veszi alapul a szintén 2018-as játékfilm is, amely kísérletet tesz arra, hogy ne csak a küldetést, hanem a küldetésével eggyé vált embert is bemutassa. A cél nemes, a kivitelezés azonban nem mentes a publicisztikus kliséktől. Az első játékfilmjét rendező Oscar-jelölt dokumentarista, Matthew Heineman nemcsak a műfajban van otthon, de – az Iszlám Állammal szembehelyezkedő civil aktivistákról szóló City of Ghosts (2017) rendezőjeként – a terepet is jól ismeri.

Ebben a tudósítóról szóló játékfilmben azonban – bár az átlényegülés mutatványával lenyűgöző Rosamund Pike olyan embert állít elénk, aki az állandósult s az évtizedek alatt egyre súlyosbodó poszttraumás stressz szindróma formájában mintegy magára veszi mások, voltaképpen a világ megszüntethetetlen szenvedését – az esendő ember belső küzdelme, számvetése az életét kockáztató, elhivatott, és végül mártírhalált haló hős toposzának háttere csak.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.