Tévéfilm

The Vast of Night

Mikrofilm

Azt hihettük, hogy az Alkonyzóna halott, hiszen miért lenne szükségünk inváziós sci-fikre, ha egyszer már eltűnt a szovjet fenyegetés? Andrew Patterson remek pastiche-t készített az 50-es évek filléres sci-fijeinek és olcsó tévésorozatainak stílusában, amely úgy eleveníti fel a korszak hangulatát, hogy bravúros, anakronisztikusan modern formai fogásokat alkalmaz, mely fogások bőven feledtetik is a cselekmény soványságát.

Egy fiktív új-mexikói kisvárosban épp minden lakos a helyi gimi kosármeccsén tolong, csak az ifjú telefonos-kisasszony Fay és a helyi dj, Everett próbálja átvészelni az éjszakai műszakot. Fay furcsaságokat tapasztal a telefonközpontban, majd el is csíp egy kísérteties hangjelenséget, amelyet továbbít Everettnek. Együtt erednek a hang nyomába, miközben egy titkos katonai hadművelet és egy kisfiú titokzatos eltűnésének nyomaira bukkannak – úgy, hogy ki sem teszik lábukat a poros kisvárosból. A két forgatókönyvíró, James Montague és Craig W. Sanger szinte fullasztóan leszűkítik a cselekmény terét: a feszes másfél óra egy kosármeccs ideje alatt, nagyjából három helyszínen bonyolódik. Csupasz, gazdaságos modorban pörögnek a pattogós dialógusok (a szereplők mennek és beszélnek, mint a legjobb modern tévésorozatokban vagy szédítő sebességgel telefonálnak egyszerre több emberrel) és éppen, amikor már megfulladnánk a szűk terekben, a kamera szédítő, vágás nélküli kocsizásokkal tör ki a sötét, néptelen utcákra, hogy az eget kémlelje. Ebből a szűk perspektívából tekint ki a film a korszak Amerikájára.

Elérhető az Amazon Prime Videón

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.