Annyira mocskos, hogy tizenévesek eljátszhatták a főszerepeket, de a moziban már nem nézhetik meg a filmet

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 13.

Mikrofilm

Ismét menők a tini filmek.

A tini filmek olyanok, mint a retróőrület, vagy Woody Allen: a semmiből jönnek divatba, hogy aztán gyorsan kiégjenek, a tetszhalott állapotból pedig pár év múlva újra felemelkedjenek.

A legutóbbi nagy tini felhabzást a 90-es évek végén, illetve 2000-es évek elején éltük meg, olyan mozikkal, mint az Amerikai pite, a 10 dolog, amit utálok benned vagy a Rád vagyok kattanva. Miután lecsengett a dolog, már csak néhány évente bukkant fel egy-egy nagyot kaszáló, korhangulatra ráérző, fiatalokat középpontba állító komédia: ilyen volt 2006-ban a Superbad, avagy miért ciki a szex? vagy 2010-ben a Könnyű nőcske. A társadalmi mozgalmak hatására megváltoztak Hollywoodban a komédiák, pontosabban

a romantikus vígjátékok sínylették meg leginkább

a politikai korrektséget: ma már nem menők az undorító poénok, és a MeeToo mozgalom miatt a szüzességelvesztős tini filmek korának is leáldozott – kivéve, ha arra nem srácok, hanem csajok készülnek (Szűzőrség).

Jelenet a Good Boys c. filmből

Jelenet a Good Boys c. filmből

 

A zsáner ugyanis nem tűnt el, csak átalakult: pattanásos tini fiúk merevedési zavara helyett a meg nem értett lányok (Egy magányos tinédzser), vagy épp homoszexuális fiúk (Kszi, Simon) váltak főszereplőkké. A Netflix persze erre a trendre is rácsapott tavaly: A fiúknak, akiket valaha szerettem egy ázsiai származású amerikai tizenéves lányról szól, akinek napvilágra kerülnek titokban írt szerelmeslevelei, a The Kissing Booth pedig azt járja körül, mi történik, ha egy lány beleszeret legjobb fiúbarátja bátyjába.

Előbbiért a kritikusok voltak oda, utóbbiért pedig a nézők: a nézettségi adatokat csak ritkán közlő Netflix szerint ez volt az év egyik legnézettebb filmje az USA-ban.Ezeknek a sikereknek is köszönhető, mekkora feltűnést keltett két, hamarosan a mozikba kerülő tini film előzetese. Az egyik a Lopott időből, vagy A Lazarus-hatásból ismert színésznő,

Olivia Wilde rendezői bemutatkozása,

a Booksmart. A film mintha a Superbad női remake-je lenne: főhőse két eminens lány, akik a középiskola végén rájönnek, hogy nem éltek igazán, ezért négyévnyi bulizást igyekszenek belesűríteni egyetlen estébe.

A főszerepekben felemelkedő színésznők (Kaitlyn Dever az Átmeneti állomásból és Beanie Feldstein a Lady Birdből) láthatóak, akiknek olyan sztárok asszisztálnak, mint Lisa Kudrow vagy Jason Sudeikis. Az első kritikák odáig vannak a moziért.

A másik film a Good boys, amelynek producerei a már emlegetett Superbad alkotói, Seth Rogen és Evan Goldberg. Szintén ők feleltek az Itt a végéért vagy a Virslipartiért, és az előzetes szerint most se fogták vissza magukat: azzal hirdetik a vígjátékot, hogy az annyira mocskos, hogy bár tizenéves főszereplői eljátszhatták a szerepeket, de a moziban már nem nézhetik majd meg a filmet. Ez Hollywood!

A mozi három hatodikos srácról szól, akik igyekszenek menőbbnek tűnni, mint amilyenek, és egy sor őrült kaland után megpróbálnak egy csókpartit is abszolválni. Elég a trailert megnéznünk, hogy lássuk, hogy a Good boys is a Superbad köpönyegéből bújt elő – az illegális piavásárlási jelenetet például mintha egy az egyben a 2006-os filmből vették volna át.

A vígjátékban a legnagyobb név A szobával és Az igazi csodával sztárrá váló, 12 éves Jacob Tremblay. Mindkét komédiát idén nyáron mutatják be Amerikában, magyar bemutatóról egyelőre nincsenek hírek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.