Otromba pixeles világ, aminek csak az előszobájába mehetünk be

  • B. Papp Máté
  • 2019. március 12.

Mikrofilm

A többi helyiséget David Lynch megtartja magának. A híres filmrendező kiállításán jártunk.

Sokat elárul a Small stories című fotókiállításáról, hogy a bársonyfüggönyökön túl egy önarckép fogad Lynch kamerába néző tekintetével,illetve annak halvány, elmosódott másával. A valóság szilárdsága és az őrültségig vitt fantáziavilág a fő motívuma összes képének.

Az első, négyzet alakú teremben a képekkel szemben fekete faszékek állnak, amelyeknek más méretűek a lábaik. A tárgyak behatárolta tér közepén egy állványon Chrysta Bell All The Things című száma szól megállás nélkül, bakelitlemezről.

Lynch számos művén egy jelenet bánatos vége látható. A képeknek olyan hatása van, mintha egy kiapadt tenger fenekén vagy egy háború sújtotta övezet területén lennénk. Lerobbant járművek, fabábú-szerű, arc nélküli emberek néznek vissza ránk, akárcsak egy 90-es, 2000-es évekbeli metál zenekar albumának borítóján vagy valamely animációs rajzfilm egy képkockáján. A képek pixelesek, ami tovább erősíti az érzést, hogy magunkra vagyunk hagyva a megértésben.

Egyik legjellegzetesebb mű egy fej-sorozat, melyen ugyanaz az arc nélküli személy ismerhető fel, kinek mindig más és más „játszódik le a fejében.” Van, hogy könnycseppek, van, hogy csillagok és különböző égitestek, van, hogy villámlás figyelhető meg a testrészek helyén, de olyan is akad, amikor a fej félbe van vágva, az egyik részében pedig egy lakóház tűnik fel – személyes kedvencem az volt, amelyiken egy függőleges irányba fordított fogszabályzós száj tátong. A képek feltehetőleg Lynch szorongására és meg nem értettségére utalnak – így akarhatta kifejezni, hogy mennyi minden van benne, amit mi soha nem láthatunk. Jaj.

Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a képsorozat középső elemén egy mosolygós női száj és egy őt elérni akaró tenyér tűnik fel, amelyen mintha a művész – kicsit gúnyosan – átnevetne a világából a miénkbe, erősítve az érzést, hogy hozzá nem lehet eljutni. Az arc mögött egy másik fej is kikörvonalazódik, ami ugyancsak Lynch elbújtatott személyére utalhat.

false

 

David Lynch / Small Stories - Facebook

A másik termemben lévő képeken egy visszatérő elem lelhető fel, méghozzá az ablak, amin keresztül ő lát minket, továbbá olyan dolgokat, amiket méltónak talál, illetve amin keresztül mi láthatjuk őt, az életterét, amiben mozog. Feltűnnek természeti elemek, mint egy különös formájú virág és egy növény, valamint magok is, amelyek a fekete-fehérségnek köszönhetően némiképp silányak, viszont velük az életre és az azon túlmutató szépségre célozgathat Lynch, a kiállítás során először.

A fej, mint a gondolati síkság fő szimbóluma újfent megjelenik, viszont minden képen más formát ölt: van, hogy eltorzult, embriószerű, deformálódott tekinteteket látunk, de van, hogy az arcnak a felénk néző részét kéreg borítja. Olyan mű is akad, amin a fejet egy lyukacsos kővel helyettesíti, ami az emberek csekélységét, jelentéktelenségét sejteti. Számos képén előkerülnek a szebbik nem képviselői is, de az arcuk soha nem vehető ki teljesen és legtöbbször meztelenek.

false

 

Egyik szerzeményén egy árnyékokba burkolózott otromba egyén röhög vissza ránk, amivel össze is lehet foglalni a kiállítást: Lynch nem akar beengedni magához, csak részleteket akar megmutatni, hogy a megértése közelébe kerüljünk, viszont egy ponton visszalök minket. Ahogyan a képeinek egyes elemei, úgy az ő tébolyultsága is értelmezhetetlen számunkra, ugyanakkor minél többet adna át a szorongásaiból fakadó rémületeiből, annál inkább veszítene az érdemeiből, ezért örüljünk neki, hogy csak az előszobába enged be, de az elrettentő többi helyiséget megtartja magának.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.