Film

Az utolsó bűntény

  • - kg -
  • 2020. július 11.

Mikrofilm

Tán még nem késő helyrehozni a kritika tévedését, miszerint Az utolsó bűntény egy film, s így számonkérhető rajta, hogy eleget tesz-e bizonyos nézői igényeknek. Pedig az első jelenettől világos, hogy erről szó sincs: Edgar Ramírez elmélázva mered egy kádban térdeplő, rosszarcú gonosztevőre, akit az imént locsolt le benzinnel. Edgar kissé véres ábrázattal, néhány homlokába lógó tinccsel, de megjelenésére ügyelve merül gondolataiba, majd égő szivarját a kádban tartózkodó delikvens szájába dugja, aki diszkréten csak akkor robban fel, amikor hősünk a földszintre ér. Ha nem esett le, miről van szó, nézzük tovább: Ramírez apokalipszishez illő borostával lép ki a napfényre, és sztoikus arckifejezéssel konstatálja, hogy Amerika a pokolba tart. Nyilván ide tartott már negyedórával korábban is, de morális fölényben és bőrkabátban lépkedő hősünk idegenkedve tekint szét; lám, hogy tombol az utcai erőszak! Igaz, egy fel nem gyújtott tévé képernyőjén a bemondó ígéri, hamarosan nem lesz több bűn, egy fentről kibocsátott, központi jel blokkolni fogja a nép bűnös gondolatait. Így vagy úgy, közeleg a világvége, de a színészt hamarosan egy másik lelkiállapotban látjuk viszont, amit jól jelez, hogy ezúttal egy tincs sincs a homlokában. Viszont ezt kell mély érzéssel kimondania: „A börtön nem változtat meg. Megmutatja, ki is vagy valójában.” Még vagy 130 perc van hátra, de teljesen világos, mi ez: színészi feladatgyűjtemény, helyzetgyakorlatok haladóknak, melyek teljesítése (tinccsel és anélkül) bárkit alkalmassá tesz, hogy akciófilmekben szerepeljen.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.