Soha! Soha! Soha! - a Cannes-i Filmfesztivál igazgatója a Narancsnak

Mikrofilm

Cannes első emberével a fesztivál digitális átállásáról, Tarr Béláról és egy másik magyar barátról is beszélgettünk.

1939-ben Hitler, 1968-ban a diáklázadás akasztotta meg a fesztivált, az idén pedig a koronavírus. Erről kérdeztük Thierry Frémaux-t, a Cannes-i Filmfesztivál művészeti igazgatóját, akit Lyonban értünk el telefonon. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

Magyar Narancs: ...volt róla szó, hogy esetleg digitális formában azért megtartják a fesztivált.

Thierry Frémaux: Soha! Soha! Soha! A filmvásárt online rendeztük meg, és működött is, de megmondaná nekem, mert én fel nem foghatom, mégis miféle fesztivál egy digitális fesztivál? Lehetetlenség! Tudom, vannak, akik meglépték, Toronto is ezt tervezi, de nálunk ki van zárva. Képzelje csak el: online tartják Wes Anderson új filmjének a premierjét, és a következő pillanatban már fel is kerül valamelyik kalózoldalra. De ez csak az egyik dolog. A filmvásárt ki lehetett váltani online, jók is a visszajelzések a vásárlóktól, de mi ez ahhoz képest, amikor kétezer néző tapsol egy moziteremben.

MN: Ehhez az is kell, hogy az emberek hajlandók legyenek nagy számban visszatérni a mozikba. Sokak szerint ez erősen kétséges.

TF: Tíz napja megnyitottuk a mozikat Franciaországban. Működik a dolog. A számok egyelőre még nem acélosak, több filmre van szükségünk, de nem aggódom. Vannak ilyen időszakok a mozi történetében.

Frémaux Martin Scorsese és Pierre Lescure mellett

Frémaux Martin Scorsese és Pierre Lescure mellett

Fotó: MTI

MN: Nyolc évvel ezelőtt Budapestre jött, hogy kiálljon Tarr Béla mellett, aki úgy érezte, az Andy Vajna-féle Magyar Nemzeti Filmalap létrejöttével vége a magyar film demokratikus rendszerének. Tartja a kapcsolatot Tarr-ral?

TF: Beszélünk időről időre, de számomra biztosan nem eleget. Ha már Magyarország: nagyon közeli barátom volt André De Toth (Tóth Endre, Amerikába szakadt magyar származású filmrendező – a szerk.).

MN: Vannak kedvenc filmjei tőle?

TF: André amerikai filmjei közül az A száműzött napját, az öt magyar filmje közül pedig a Két lány az utcánt szeretem a legjobban.

A Thierry Frémaux-val készített exkluzív interjúnk teljes szövege a csütörtökön megjelenő Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható.

A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.