Cannes-ban debütál Martin Scorsese legújabb filmje

  • narancs.hu
  • 2023. március 31.

Mikrofilm

A Killers of the Flower Moon főszereplője természetesen Leonardo DiCaprio.

Az idei immár a 76. Cannes-i Filmfesztivál lesz, a szervezők pedig ezúttal is biztosították, hogy az egész filmvilág rájuk figyeljen majd: május 20-án a több mint 2300 férőhelyes Grand Théâtre Lumière-ben rendezik Martin Scorsese legújabb filmjének világpremierjét. A Killers of the Flower Moon (Megfojtott virágok) a fesztivál hivatalos programjának is része, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy az Arany Pálmáért is versenybe száll-e, vagy csak speciális vetítést tartanak, ahogy tették ezt tavaly a Top Gun: Maverick esetében.

A film David Grann 2017-es dokumentumregényén alapszik, amiből Eric Roth és maga Scorsese írt forgatókönyvet. A történet az 1920-as évek Oklahomájában játszódik és az olajkincsek felett uralkodó osage indián törzs több tagjának megöléséről szól. Az indiánok földjén olajat találtak, amiből a törzs tagjai gyorsan megggazdagodtak. Vagyonuk és az olajból származó bevételek megszerzése érdekében többüket meggyilkolták.

Scorsese legutóbbi filmjét, Az írt a Netflixnek rendezte, és ezúttal is egy streamingplatformmal dolgozott együtt: a projekt mögött az Apple TV+ áll. A tervek szerint a krimit először mégis kizárólag moziban játsszák majd (a széleskörű premier Amerikában október 20-án, Franciaországban október 18-án lesz), csak ezután kerülhet fel a streamingre. A koronavírus-járvány Amerikában forradalmi módon törölte el a kizárólagos mozis vetítést biztosító időablakot, azóta előfordult, hogy egy film szimultán debütál a neten és a mozikban, és arra is volt példa, hogy a kettő között csak pár hét különbség volt. Franciaországban azonban még mindig szigorú szabályok vannak érvényben: a mozis és streaminges premier között 17 hónapnak kell eltelnie. A Netflixnek mindezt sikerült 15 hónapra lealkudnia azzal, hogy extra befektetést ígért a helyi filmiparnak, az Apple-nek, az Amazonnak és a Disney+-nak azonban tartania kell magát a 17 hónapos ablakhoz. A hírek szerint a Killers of the Flower Moonnal is így tesznek majd.

Scorsese 1976-ban a Taxisofőrrel egyszer már elhódította a Cannes-i Fesztivál fődíját, az Arany Pálmát, azóta pedig állandó visszatérőnek számít, a Lidérces órákkal például a legjobb rendező díját vitte haza onnan. 1998-ban ő volt a zsűri elnöke, ekkor a görög Theo Angelopoulos Az örökkévalóság meg egy nap című filmjének ítélték oda zsűritársaival a fődíjat. Az idei fesztiválon a zsűrit Ruben Östlund vezeti, aki 2017-ben A négyzet, 2022-ben A szomorúság háromszöge című filmjével nyerte el az Arany Pálmát. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.