Tévésorozat

Dave

  • SzSz
  • 2020. július 11.

Mikrofilm

Három éve debütált az amerikai FX csatornán az Atlanta, mely műben a Childish Gambino néven rapkarrierbe kezdő színész, Donald Glover egy botcsinálta menedzsert alakít, aki rokona zenei karrierjét igyekszik egyengetni. A szintén az FX-en futó Dave nem titkoltan az Atanta babérjaira tör, hasonlóan alkotójához, Dave Burdhöz – csak épp ugyanazt az utat fordítva teszi meg. Glover színészként kezdte, ma pedig a világ egyik legmenőbb zenésze. Dave pedig épp azért kezdett bele a zenélésbe, hogy feldobja komikusi karrierjét. A Dave Lil Dicky nevű rapperalter­e­gójának a megpróbáltatásait meséli el.

A sorozat nagyszerűsége abban rejlik, hogy főhőséhez hasonlóan szinte végig halk szavú és low-key marad, ezért csak szép lassan válik nyilvánvalóvá, mennyi mindenben remekel. Kezdetben csak egy vicces, önéletrajzi ihletésű vígjáték, amely az élet leghétköznapibb apróságaiból csinál viccet, majd ahogy a hangsúly a magánéletről a karrierre terelődik, úgy válik a mai zeneipar pontos és vicces paródiájává.

A Dave csúcsra járatja a Lil Dicky nevű, hosszasan felépített poént, bemutatva, hogy a gombamód szaporodó netes rapperek korában tényleg bárkiből zenész lehet: Lil Dicky valóban milliós hallgatottságú, online szenzációvá vált a farkáról rappelve, néhány virális szám után pedig a legmenőbb zenészekkel dolgozhatott együtt. Most pedig minderről egy többrétegű, posztmodern sorozatot is kreált, amely az önéletrajzi párhuzamok nélkül is tökéletesen megállna a saját lábán. Sőt: úgy képes eredeti lenni, hogy látszólag csak a legmagasabb labdákat csapja le.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.