Így próbálnak szabadulni a gyerekek a nyomasztó valóságtól

Mikrofilm

Egy Svédországba menekült koszovói család hányattatásait mutatja be az Ébredj a Marson című dokumentumfilm, amit ma ajánlunk a Verzió fesztivál kínálatából.

Rejtélyes betegség terjed a Svédországban letelepedési engedélyre váró traumatizált gyerekek között. Az orvosok jobb kifejezés híján „rezignációs szindrómaként” emlegetik a katatón állapotot, amelybe a betegek süllyednek, feltehetően azért, hogy kizárják tudatukból a megpróbáltatásokat. Gyógyír nincs, sok gyerek és kamasz évekre kómába esik. A Koszovóból Svédországba menekült Demiri család két lánygyermeke is beteg – nem tudnak szüleik féltő gondoskodásáról, a bevándorlási hivatal hideg részvétlenségéről és a svéd tanárok és gyerekorvosok együttérzéséről. Öccsük, Furkan eközben másfajta szabaduláson töri a fejét: használt autóalkatrészekből űrhajót épít, amellyel reményei szerint visszahozhatja „a Marson rekedt” testvéreit.

Dea Gjinovci ezt a két gyökeresen eltérő szálat – a részvéttől sem mentes, nyomasztó valóságot és a sci-fitől ihletett, neonfényes fantáziát – igyekszik egybeszőni szívmelengető dokumentumfilmjében. Legjobb pillanataiban sikerül megragadnia a vágyott új haza hidegségét és melegségét (ez Maxime Kathari gyönyörű képeinek érdeme is), valamint a bizonytalanság és múltbeli traumák közepette is összetartó család napi rutinját. A végeláthatatlan sorban állás, a kedélyes vacsorák és az öntudatlan Ibadeta és Djeneta mosdatásának keresetlen képei azonban nehezen békíthetők össze a szinte játékfilmes megformáltságú Mars-misszióval – bár értjük a metaforát. Furkan is csak a maga módján menekül az elviselhetetlen valóság elől. Gjinovci nem bízza rá teljesen a filmjét a szeretnivaló és erős Demiri családra, pedig ők egyedül még sűrűbbé és erőteljesebbé tették volna.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.