Elhunyt Michel Piccoli, Godard A megvetés és Bunuel A burzsoázia diszkrét bája című filmjeinek sztárja

  • narancs.hu
  • 2020. május 18.

Mikrofilm

A legendás francia színész 94 évet élt.

"Egy stroke-ot követően, felesége, Ludivine karjaiban, gyermekei, Inold és Missia körében halt meg május 12-én" – írta a család hétfői közleményükben.
Piccoli a filmtörténet egy sor meghatározó alkotásában játszott pályafutása alatt. Az első nagy áttörést 1963-ban Jean-Luc Godard A megvetés című filmjével érte el, amelyben Brigitte Bardot volt a partnere. De szerepelt Luis Bunuel A nap szépe és A burzsoázia diszkrét bája című filmjeiben is.

A burzsoázia diszkrét bája (Teljes film) francia-olasz-spanyol szatíra /1972

null

Egyik legismertebb filmje Marco Ferreri 1973-ban bemutatott A nagy zabálás című alkotása volt.
Nagyszerű színész volt, aki ugyanakkor rendkívül gúnyos is tudott lenni. Karrierje során sikerült a művészfilmek ikonjává válnia, ugyanakkor sokan látták benne a "francia Cary Grantet". Granthez és az olyan hollywoodi sztárokhoz hasonlóan, mint Jimmy Stewart vagy Gary Cooper, Piccoli is képes volt arra, hogy bármilyen karaktert eljátsszon anélkül, hogy közben eltűnt volna személyes varázsa. Kopasz homlokával, busa szemöldökével és ravasz mosolyával könnyedén ugrált csábítóktól zsarukig, gengszterektől a pápáig az 1970-es és 1980-as években forgatott filmjeiben.
A legnagyobb rendezők filmjeiben játszott, Bunuel hat alkotásában szerepelt, de egyszer sem kapta meg a francia Oscart, a César-díjat, bár négyszer jelölték rá: köztük Louis Malle Milou májusban és Jacques Rivette A szép bajkeverő című filmjeiért.

A cannes-i filmfesztiválon viszont 1980-ban elnyerte a legjobb színésznek járó díjat Marco Bellocchio Salto nel vuoto című filmjéért, egy évvel később pedig a Berlinalén az Une étrange affaire című filmben nyújtott alakításáért megosztott színészi díjat vehetett át.
Egész életében baloldali nézeteket vallott, gyakran kelt ki magából az egykori keleti blokkban zajló elnyomás ellen, támogatta a lengyel Szolidaritás mozgalmat. Barátai között volt a filozófus Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre is.
Piccoli 1925-ben született Párizsban, olasz származású zenészcsaládban. Apja hegedűművész, anyja zongorista volt. Több mint 60 évet töltött a kamera előtt és a színpadon. Több mint 220 filmben dolgozott, a világ legjelentősebb rendezőivel forgatott, játszott Alfred Hitchcock, Claude Sautet és Costa-Gavras alkotásaiban is. Partnerei között olyan híres filmcsillagok voltak, mint Brigitte Bardot, Catherine Deneuve, Sophia Loren, Jeanne Moreau vagy Ornella Muti.
A színpadon is ünnepelték, egyik legnagyobb sikerét Arthur Schnitzler Das weite Land című tragikomédiájában aratta.
"Nem veszek fel egy szerepet, becsúszom a karakter mögé. Egy színésznek rugalmasnak kell lennie" – mondta egyszer Piccoli.

A francia legendával 2010-ben készített a Magyar Narancs interjút, amit most online újra közreadunk.

Miért hinnék az álszenteknek? - Michel Piccoli színész

A francia mozi nagy éveinek, évtizedeinek emblematikus hőse. 85 éves, de nem a memoárjait diktálja, hanem forgat, ő a kétkedő pápa Nani Moretti Habemus Papam című filmjében. 2020. május 18-án hétfőn elhunyt Michel Piccoli, a Nagy zabálás, A szuka, A burzsoázia diszkrét bája, a Habemus Papam színésze.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.