Egy vasárnapi családi ebéd még nem a világ vége, igaz?

  • - palosm -
  • 2020. május 17.

Mikrofilm

Vagy de. A Mikrofilm hétvégi házimozis ajánlata a CirkoTékából: Ez csak a világ vége.

„Otthon az, ahol fáj“, énekli a főcím alatt Camille, és a mondat egyben a piszok fiatal, 31 éves Xavier Dolan életművének — 10 év alatt 7 film — legtömörebb összefoglalása is, elég csak a 20 évesen rendezett Megöltem anyámatra vagy a 2014-es Mommyra gondolnunk. (Személyes kedvencem egyébként a közel háromórás Így is, úgy is Laurence.)

Mindenütt önfeláldozó és/vagy zsarnok anyák, leuralt fiúgyerekek és diszfunkcionális családi kapcsolatok, amelyeknek egyetlen értéke a pszichológiai játszmák pár másodperces szünetét kitöltő ölelésekben bujkáló csalfa ígéret.

A címben hivatkozott világ vége ezúttal egy vasárnapi családi ebéd, melyre hősünk 12 év távolmaradás után látogat el. Nem tudjuk, hogy a hallgatag, érzékeny, ragyogó szemű Louis miért hagyta ott a családját 22 évesen — kb. ennyi volt az amúgy quebeci Dolan, amikor berobbant a nemzetközi művészfilmes piacra —, de az tudjuk, hogy azért vette rá magát a visszatérésre, hogy bejelentse: meg fog halni.

De hiába gondolta végig, miért megy haza, ahogy belép az ajtón, már bele is fullad az otthagyott családban azonnal felszínre törő sérelmek és frusztrációk tengerébe.

Különböző variációkat látunk arra, milyen indíttatásból és hogyan bántják egymást emberek, és akárhogy nézzük, Dolan olvasatában ez maga a család. Annak a kölcsönösen táplált — minden tag kell hozzá! — illúziónak a fenntartása, hogy mindez mindannyiunk hasznára és jobbulására válik.

Ugyanakkor valamiért Louis mégis hazatér.

Dolan ebben a mind fizikai, mind lelki értelemben klausztrofób filmben ugyanúgy képes működésbe hozni azt a csak rá jellemző videoklipesztétikát és az ironikus giccs határait feszegető stílusát, mint a jóval nagyobb térben kiteljesedő Mommyban vagy Így is, úgy is Laurence-ben.

Tökéletes formanyelvet talál a színházi darab adaptációjához: úgy tud arcközeliket egymásra vágni, miközben bömböl valami szuperpop dal, hogy a mozgókép intenzitása szinte lerohanja a nézőt, az álomszerű stilizáció, az apró rezdülések végletes, hatásvadászatba hajló felnagyítása pedig valahogy még fájdalmasabbá teszi ezt az ijesztően hétköznapi melodrámát.

Ja, és az egész film brutális sztárparádé a francia A-listáról, Cottilard-tól Casselig!

A Mikrofilm hétvégi házimozis ajánlata a CirkoTékából: Ez csak a világ vége. A film pár kattintás után megtekinthető nagyjából egy mozijegy áráért magyar felirattal.

Ez csak a világ vége from Cirko Film on Vimeo.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.