Előkerült 120 jelenet az 1923-as Egri csillagokból

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. május 21.

Mikrofilm

A filmrészleteket Jankovszky Mara őrizte meg, ő alakította Cecey Évát.

 

Az Egri csillagok első, 1923-ban forgatott filmváltozatának több darabkája került elő az egykori főszereplő hagyatékából.

Az Egri csillagokban Cecey Évát alakító színésznő, Jankovszky Mara őrizte meg a mintegy 120 villanásnyi jelenetet, amelyet sikerült életre kelteni a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumában. A filmet Jankovszky Mara akkori férje, Fejős Pál rendezte, aki később Hollywoodban vált világhírű filmrendezővé.

A színésznő azokat a filmvégeket kapta meg az operatőrtől, amelyek a kamera elindulásakor vagy leállásának pillanatában készültek, emiatt egyes képkockákon fekete fénybeégések láthatók. Ennek ellenére az arasznál is kisebb, néhány kockás csíkok bemozgathatók, ami még izgalmasabbá teszi a kísérletet. A fennmaradt filmkockák ötletes és változatos látványvilágról adnak képet.

A filmen száz évvel ezelőtt, nem sokkal Gárdonyi halála után kezdtek dolgozni. A belügyminiszter külön rendeletben engedélyezte, hogy az egész ország területén forgathassanak. A várostromot a Cseszneki várban vették fel, de forgattak a gellérthegyi Citadellánál, a Budai vár egyik bástyájánál és egy fennmaradt képkocka tanúsága szerint a Sümegi várnál is.

A Kúria Kossuth Lajos téri épületének előcsarnokában rendezték be a budai királyi palota tróntermét, a konstantinápolyi külsőket pedig a Tabánban és az állatkertben forgatták. Az egri vár alatti kazamatarendszer jeleneteit a Pálvölgyi cseppkőbarlang akkor még feltáratlan járataiban fotografálták fáklyaláng fényében.

A stáb engedélyt kapott a Mátyás templomban történő forgatásra is, ez azonban botrányba fulladt, amikor éjjel a kocsmából hazatérő budai polgárok rátörték a kaput a templomban dolgozó filmesekre.

A film premierjét az egri Uránia moziban tartották, ahol Gárdonyi édesanyja is ott ült a nézőtéren. Az egyetlen színész a filmben, akinek jól ismeri játékát az utókor, a Jumurdzsákot alakító Makláry Zoltán, akinek ez volt élete első filmszerepe.

Az 1923-as filmprodukcióval kapcsolatos kutatás részletei az NFI Filmarchívum honlapján olvashatók, ugyanitt látható a Jankovszky-hagyatékban fennmaradt dokumentumok és fényképek galériája is.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.