Már csak kettőt kell aludni és szombaton kiderül, kap-e Európai Filmdíjat Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről. Az e heti Narancs megjelenéséig viszont már egyet sem kell aludni: ma megjelent lapszámunkban Enyedi Ildikóval olvashatnak nagyinterjút, akit Andy Vajna ízlésvilágáról, A feleségem története filmváltozatának előkészületeiről és a szexuális zaklatásokról is kérdeztünk. Ízelítő Kling József interjújából:
| ||
Magyar Narancs: Amikor Berlinben átvette az Arany Medvét, azt nyilatkozta, szégyen, ami most a hazánkban történik, és félelemmel tölti el. Mire Deutsch Tamás beszólt a
Facebookon, hogy nincs mitől félnie, hiszen 18 év után ismét filmet készített. Mit válaszolt erre?
Enyedi Idikó: Valami olyasmit, hogy megbántam. Nem azt, amit mondtam, azt most is ugyanúgy gondolom. Azt bánom, hogy megint egy csomó, alapjában véve helyes, tisztességes ember egymásnak esett. Régi barátokat vesztettem el, a gyerekeim egykori, idős tanár nénijét, vagy egy, a házunkban lakó szeretett hölgyet, akik hazaárulónak tartanak.
MN: Valamiért az van a fejekben, hogy ha egy rendező pénzt kér és kap a filmalaptól, azzal le is fekszik a rendszernek.
EI: Ha ötven év múlva majd visszanéznek erre az időszakra, azt fogják látni, hogy jelentős alkotók tudtak dolgozni zavartalanul, cenzúra nélkül, nyugalomban, elég pénzből, ami nem mellesleg Havas Ági érdeme, aki mindezt kitapossa a rendezők számára.
MN: A filmalap pénze honnan van?
EI: Annak a pénznek egy része, amit a magyar adófizetők lottószelvényre költenek. Ez nem a kormány, nem Andy Vajna pénze, ő egy fillért nem tesz bele. Egy kórházi orvosnak sem kell felesküdnie a kormányra, ő arra esküszik fel, hogy gyógyít. Én arra, hogy filmet készítek.
