Ez az utóbbi évek legfontosabb magyar filmje, mégsem kapott egy forintot sem a Filmalaptól

  • Gera Márton
  • 2018. szeptember 17.

Mikrofilm

A buta cím egy remekül elkészített filmet takar. Megnéztük a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című tinithrillert.

Sok szempontból megnyugtató, hogy Schwechtje Mihály filmjénél igazából csak a címmel van gond. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) esetében ugyanis nem igazán érti az ember, hogy miért egy központozási hibával nyit rögtön a cím, és egyáltalán, honnan jön ez az egész.

A hibára nincs, de az eredetre van magyarázat: az Index korábbi cikke foglalkozott az internetes zaklatással, és az ott megjelenő, valódi üzenetek között volt egy egészen hasonló. A Remélem… pedig éppen erről szól: arról, hogy mi történik a netes térben, mi az, amiről a szülők szinte alig, a fiatalok viszont nagyon is tudnak, és néha bele is halnak.

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (12) előzetes

A REMÉLEM LEGKÖZELEBB SIKERÜL MEGHALNOD :) SZEPTEMBER 13-TÓL LÁTHATÓ ORSZÁGSZERTE A MOZIKBAN! Eszter a tinédzserkor megpróbáltatásait a mangák világában igyekszik átvészelni. Kívülállóként szemléli kortársait, náluk sokkal többet jelent neki, hogy angoltanára külön figyelmet fordít rá. Amikor egy nap a tanár váratlanul elmegy a gimnáziumból, Eszter lába alól kicsúszik a talaj.

Ezek alapján arra is lehetne gondolni, hogy Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) valami szájbarágós tanmese arról, hogy vigyázni kell az internettel, és jobban kellene figyelni a másikra. De pont nem erről van szó: ez a film éppen attól jó, hogy nem akar didaktikus lenni, és nem oda fut ki, hogy valami tanulságot adjon át a nézőnek.

Így a nagyjából másfél órás, a gimnazista Eszter történetét elmesélő Remélem… közben pont úgy lehet izgulni, mint a legjobb tinifilmek alatt, és a korábban a Terápia című HBO-sorozat egyes epizódjait rendező Schwechtje (aki nemcsak rendezte, hanem írta is a filmet) képes váratlant húzni, ami esetünkben azt jelenti, hogy a film felétől egy másik nézőpontból kezdi el mesélni a történetet. Amíg kezdetben Eszter nézőpontjából látjuk az eseményeket, a netes kapcsolatot a volt tanárával, addig a mozi második felében egy osztálytársa nézőpontjából követhetjük, mi is történik.

false

A fiatalokról szóló filmek elég sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a szereplők még véletlenül sem azt a nyelvet beszélik, amit a fiatalok, ám most ezt is sikerült kikerülni.

Amikor káromkodnak a szereplők, akkor éppen úgy káromkodnak, ahogy egy mai iskolában teszik a diákok, és amikor érzelmesebbre veszik a figurát, akkor sem kezdenek el beszélni, mint egy hollywoodi romkomban. Azt persze nehéz megérteni, hogy a Messenger-, Gmail- és Skype-üzenetek miért a képernyő szélén futnak: talán trendinek tűnt az elképzelés, de ez gyakorlatban csak azt eredményezi, hogy aki a tizedik sorban ül, már nem igazán látja, miről diskurálnak a fiatalok.

false

Pedig a filmnek pont ez a lényege: ahogy például a nagy visszhangot kiváltó és itt is dicsért 13 Reasons Why is azt járta körül, milyen következményei lehetnek az iskolai zaklatásnak, úgy Schwechtje filmje is erről szól. Talán kevésbé sötéten, mint a Netflix sorozata, de éppen olyan okosan: a Remélem… nem úgy beszél erről a jelenségről, mint akik osztják az észt, de alig tudnak valamit a cyberbullyingről, hanem látszik, hogy akik összehozták a filmet, tényleg elmerültek a témában. Hogy elindul-e egy olyan párbeszéd a film témájáról, mint amit a 13 Reasons Why képes volt beindítani, azt egyelőre nem tudni, de valójában már az is elég jó dolog, hogy készült erről egy remek film.

Bár Schwechtje Mihály pályázott, a Filmalap a filmtervét elutasította, így a Remélem… mindenféle állami támogatás nélkül készült.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."