Torrentmozi

Ez lesz

Florian Zeller: The Father

  • 2021. április 14.

Mikrofilm

Jól ismerjük a leépülést, a képességek gyorsuló ütemű fogyatkozását, a mentális szétesést, a személyiség átalakulását vagy feloldódását, amelyet fatális betegség vagy az öregedés okoz – másoknak.

Akik iránt sajnálatot, szánalmat, esetleg lelkiismeret-furdalást érzünk, de kívülről nézzük őket. A leépülést, haldoklást tárgyaló, mégoly empatikus és tisztességes filmes megközelítések is ezt a minden erőteljes hatás, minden, a folyamatokat, a tragikus átalakulást a maga mélységében és reflektáltan leképezni igyekvő művészi törekvés dacára valójában megnyugtató – mert külső – nézőpontot kínálják fel. Florian Zeller drámájában és annak maga rendezte filmes változatában azzal sokkol, hogy beleránt ebbe a folyamatba, átélni kényszerít a belső elbizonytalanodást, majd a tájékozódási pontok fokozatos eltűnését, a valóságnak vélt történéssorozat egyre érthetetlenebb elmosódását.

Az író-rendező ügyes, ökonomikus dramaturgiával a klinikailag is pontosan megjelenített stációkból a betegség megértetésén jóval túlmutató, lételméleti parabolát épít. A „történet” annyi csak, hogy egy valaha nyilván nagyszerű elméjű ember élni próbál, saját döntéseket hozva, akár az őt gondozó lánya elképzelései ellenében is, ám egyre kevésbé tudja kontrollálni előbb a történéseket, majd az észleléseket. Eleinte érteni véljük mi is a dolgokat: ez itt egy tágas lakás, egy tehetős özvegyember élettere, ez itt az őt rendszeresen látogató lánya, aki most bejelenti, hogy egy másik országba költözik, de apja gondozásáról továbbra is gondoskodik. Ez kellemetlen, az öreg rosszallását fejezi ki, de büszkén rávágja, hogy nincs is szükség gondozásra, sőt, az állásra jelentkező fiatal ápolónőnek még produkálja magát, mielőtt elküldené. Aztán egy nap egy ismeretlen ember ül a karosszékében, azt mondja, ő a veje, hogy itt lakik, és megérkezik egy idegen nő is, aki meg a lányának mondja magát, és nem, nem utazik el sehova, ő nem mondott ilyet. Aztán felbukkan ismét a megszokott lány, de a vej most egy másik ember, aki azt kérdi tőle, meddig akarja még őket kiszipolyozni… és pofon is vágja ingerülten.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.