Torrentmozi

Ez lesz

Florian Zeller: The Father

  • 2021. április 14.

Mikrofilm

Jól ismerjük a leépülést, a képességek gyorsuló ütemű fogyatkozását, a mentális szétesést, a személyiség átalakulását vagy feloldódását, amelyet fatális betegség vagy az öregedés okoz – másoknak.

Akik iránt sajnálatot, szánalmat, esetleg lelkiismeret-furdalást érzünk, de kívülről nézzük őket. A leépülést, haldoklást tárgyaló, mégoly empatikus és tisztességes filmes megközelítések is ezt a minden erőteljes hatás, minden, a folyamatokat, a tragikus átalakulást a maga mélységében és reflektáltan leképezni igyekvő művészi törekvés dacára valójában megnyugtató – mert külső – nézőpontot kínálják fel. Florian Zeller drámájában és annak maga rendezte filmes változatában azzal sokkol, hogy beleránt ebbe a folyamatba, átélni kényszerít a belső elbizonytalanodást, majd a tájékozódási pontok fokozatos eltűnését, a valóságnak vélt történéssorozat egyre érthetetlenebb elmosódását.

Az író-rendező ügyes, ökonomikus dramaturgiával a klinikailag is pontosan megjelenített stációkból a betegség megértetésén jóval túlmutató, lételméleti parabolát épít. A „történet” annyi csak, hogy egy valaha nyilván nagyszerű elméjű ember élni próbál, saját döntéseket hozva, akár az őt gondozó lánya elképzelései ellenében is, ám egyre kevésbé tudja kontrollálni előbb a történéseket, majd az észleléseket. Eleinte érteni véljük mi is a dolgokat: ez itt egy tágas lakás, egy tehetős özvegyember élettere, ez itt az őt rendszeresen látogató lánya, aki most bejelenti, hogy egy másik országba költözik, de apja gondozásáról továbbra is gondoskodik. Ez kellemetlen, az öreg rosszallását fejezi ki, de büszkén rávágja, hogy nincs is szükség gondozásra, sőt, az állásra jelentkező fiatal ápolónőnek még produkálja magát, mielőtt elküldené. Aztán egy nap egy ismeretlen ember ül a karosszékében, azt mondja, ő a veje, hogy itt lakik, és megérkezik egy idegen nő is, aki meg a lányának mondja magát, és nem, nem utazik el sehova, ő nem mondott ilyet. Aztán felbukkan ismét a megszokott lány, de a vej most egy másik ember, aki azt kérdi tőle, meddig akarja még őket kiszipolyozni… és pofon is vágja ingerülten.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.