Torrentmozi

Ez lesz

Florian Zeller: The Father

  • 2021. április 14.

Mikrofilm

Jól ismerjük a leépülést, a képességek gyorsuló ütemű fogyatkozását, a mentális szétesést, a személyiség átalakulását vagy feloldódását, amelyet fatális betegség vagy az öregedés okoz – másoknak.

Akik iránt sajnálatot, szánalmat, esetleg lelkiismeret-furdalást érzünk, de kívülről nézzük őket. A leépülést, haldoklást tárgyaló, mégoly empatikus és tisztességes filmes megközelítések is ezt a minden erőteljes hatás, minden, a folyamatokat, a tragikus átalakulást a maga mélységében és reflektáltan leképezni igyekvő művészi törekvés dacára valójában megnyugtató – mert külső – nézőpontot kínálják fel. Florian Zeller drámájában és annak maga rendezte filmes változatában azzal sokkol, hogy beleránt ebbe a folyamatba, átélni kényszerít a belső elbizonytalanodást, majd a tájékozódási pontok fokozatos eltűnését, a valóságnak vélt történéssorozat egyre érthetetlenebb elmosódását.

Az író-rendező ügyes, ökonomikus dramaturgiával a klinikailag is pontosan megjelenített stációkból a betegség megértetésén jóval túlmutató, lételméleti parabolát épít. A „történet” annyi csak, hogy egy valaha nyilván nagyszerű elméjű ember élni próbál, saját döntéseket hozva, akár az őt gondozó lánya elképzelései ellenében is, ám egyre kevésbé tudja kontrollálni előbb a történéseket, majd az észleléseket. Eleinte érteni véljük mi is a dolgokat: ez itt egy tágas lakás, egy tehetős özvegyember élettere, ez itt az őt rendszeresen látogató lánya, aki most bejelenti, hogy egy másik országba költözik, de apja gondozásáról továbbra is gondoskodik. Ez kellemetlen, az öreg rosszallását fejezi ki, de büszkén rávágja, hogy nincs is szükség gondozásra, sőt, az állásra jelentkező fiatal ápolónőnek még produkálja magát, mielőtt elküldené. Aztán egy nap egy ismeretlen ember ül a karosszékében, azt mondja, ő a veje, hogy itt lakik, és megérkezik egy idegen nő is, aki meg a lányának mondja magát, és nem, nem utazik el sehova, ő nem mondott ilyet. Aztán felbukkan ismét a megszokott lány, de a vej most egy másik ember, aki azt kérdi tőle, meddig akarja még őket kiszipolyozni… és pofon is vágja ingerülten.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.