Életének utolsó hónapjaiban a Filmszövetség elmúlt harminc évének nála felgyülemlett dokumentációját igyekezett könyvvé szerkeszteni, de már ezt sem tudta befejezni.
A legkomolyabb és legrégebbi filmes harcostársak voltunk, de a járvány miatt megritkultak a találkozásaink. Az ilyen alkalmakkor ő legtöbbször a filmszakma egységének újrateremtését célzó terveiről beszélt. Február végén találkoztunk utoljára, amikor elautózott hozzánk, hogy elvigye a feleségem neki dedikált könyvét. Nem jött üres kézzel, ajándékba hozta az ő két könyvét; a nagymamája családtörténetét (Csilla könyve) és a saját forgatókönyveit egybegyűjtő kötetet (Kopaszkutya). Aztán beszéltünk telefonon, s elterveztük, hogy készítünk egy interjút azokról az időkről, amelyeket a Filmszövetségben a szakma autonómiájának megmentéséért és a filmtörvény létrehozásáért együtt harcoltunk végig. Már ez a beszélgetés sem valósulhat meg, nélküle nem is lehet a Filmszövetségről beszélni.
Nem ismerek senkit, aki többet tett volna a saját közösségéért, a filmszakma egyben tartásáért. Lételeme volt a közösség. Miközben nagyszerű filmes is volt. Formabontó, újító, eredeti szemléletű.
A Talpuk alatt fütyül a szél és a Rosszemberek című korai filmjeivel megteremtette a magyar westernt, az easternt, felfedezte a később szinte magyar filmszínésszé lett szerb Dzsoko Roszicsot, elindította nagy ívű pályáján Derzsi Jánost. Saját filmnyelvet dolgozott ki a magyar roncsvalóságot bemutató társadalomkritikus filmjeihez, amelyek közt olyan remekművek vannak, mint a Roncsfilm. Ezeknek a filmjeinek a groteszk humora legalább annyira ütős, mint a cseh újhullám filmjeié volt, de persze teljesen más, mert minden, amit csinált, az elvitathatatlanul az övé, összetéveszthetetlenül „szomjasos” volt, ilyetén módon utánozhatatlan is. Andorai Péter és Bán János kettősével elkészítette az egyik legmulatságosabb, leggroteszkebb magyar filmek egyikét, a Falfúrót. Sokak számára lehet emlékezetes a Kopaszkutya című filmje, amelyben egy rockzenekar útkeresésének elbeszélésével újabb műfajt teremtő filmben mutatta be a társadalom perifériáján sodródók érzéseit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
