Nekrológ

Törhetetlenül

Szomjas György (1940–2021)

  • Janisch Attila
  • 2021. április 14.

Mikrofilm

Az utóbbi két évét annak szentelte, hogy a Filmszövetséget (Magyar Filmművészek Szövetsége), amely az élete volt, és amelynek ő volt a szíve-lelke, megpróbálja átmenteni a legfiatalabb generáció számára, de miután a Vajna-rendszer tudatosan elsorvasztotta ezt a nagy múltú, legrégebbi, a filmszakma minden részét átfogó szakmai érdekvédelmi szervezetet, ez nem sikerült neki.

Életének utolsó hónapjaiban a Filmszövetség elmúlt harminc évének nála felgyülemlett dokumentációját igyekezett könyvvé szerkeszteni, de már ezt sem tudta befejezni.

A legkomolyabb és legrégebbi filmes harcostársak voltunk, de a járvány miatt megritkultak a találkozásaink. Az ilyen alkalmakkor ő legtöbbször a filmszakma egységének újrateremtését célzó terveiről beszélt. Február végén találkoztunk utoljára, amikor elautózott hozzánk, hogy elvigye a feleségem neki dedikált könyvét. Nem jött üres kézzel, ajándékba hozta az ő két könyvét; a nagymamája családtörténetét (Csilla könyve) és a saját forgatókönyveit egybegyűjtő kötetet (Kopaszkutya). Aztán beszéltünk telefonon, s elterveztük, hogy készítünk egy interjút azokról az időkről, amelyeket a Filmszövetségben a szakma autonómiájának megmentéséért és a filmtörvény létrehozásáért együtt harcoltunk végig. Már ez a beszélgetés sem valósulhat meg, nélküle nem is lehet a Filmszövetségről beszélni.

Nem ismerek senkit, aki többet tett volna a saját közösségéért, a filmszakma egyben tartásáért. Lételeme volt a közösség. Miközben nagyszerű filmes is volt. Formabontó, újító, eredeti szemléletű.

A Talpuk alatt fütyül a szél és a Rosszemberek című korai filmjeivel megteremtette a magyar westernt, az easternt, felfedezte a később szinte magyar filmszínésszé lett szerb Dzsoko Roszicsot, elindította nagy ívű pályáján Derzsi Jánost. Saját filmnyelvet dolgozott ki a magyar roncsvalóságot bemutató társadalomkritikus filmjeihez, amelyek közt olyan remekművek vannak, mint a Roncsfilm. Ezeknek a filmjeinek a groteszk humora legalább annyira ütős, mint a cseh újhullám filmjeié volt, de persze teljesen más, mert minden, amit csinált, az elvitathatatlanul az övé, összetéveszthetetlenül „szomjasos” volt, ilyetén módon utánozhatatlan is. Andorai Péter és Bán János kettősével elkészítette az egyik legmulatságosabb, leggroteszkebb magyar filmek egyikét, a Falfúrót. Sokak számára lehet emlékezetes a Kopaszkutya című filmje, amelyben egy rockzenekar útkeresésének elbeszélésével újabb műfajt teremtő filmben mutatta be a társadalom perifériáján sodródók érzéseit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.