Főszerepben a hiányzó emberek: júniusban Bécs a Tarr Béla-programok városa lesz

  • Szabó Ádám
  • 2019. június 2.

Mikrofilm

„Biztosan nem film, nem kiállítás, nem színház, se nem koncert.”

A torinói ló című 2011-es filmje után Tarr Béla visszavonult a filmezéstől – azt mondta, hogy ezután egyszerűen nem maradt mit mondania. Fogadalmához azóta is tartja magát, hiszen nem készített hagyományos értelemben vett játék- vagy kisfilmet. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt 8 évben tétlenül ült volna a babérjain: a Sátántangó felújítása felett bábáskodott, tanított, és ahogy a Bécsi Ünnepi Hetek keretein belül júniusban bemutatkozó Missing People című produkciója jelzi, továbbra is foglalkoztatja az őt körülvevő világ – művészi értelemben is.

Lázár János groteszk kalandja ide vagy oda, Bécs a legtöbbeknek még mindig Sissi, a Sacher torta és a jólét jelképe, ami 2018-ban a világ legélhetőbb városa címet érdemelte ki. A társadalmi egyenlőtlenségek azonban ott is jelen vannak, sok lakos egyszerűen nem illik bele a Habsburg-pompával ábrázol városképbe. Tarr legújabb projektjében

 

rájuk koncentrál: a számkivetettekre,

 

azokra, akik nem férnek fel a stephansdomos képeslapokra.

A rendező több mint 200 bécsi hajléktalannal dolgozott együtt, hogy láthatóvá tegye azt, amit csak kevesen akarnak észrevenni: a városban is jelen lévő szegénységet, a csorbát szenvedett emberi méltóságot. Azt mindnyájan tudjuk, milyen sors vár itthon az otthon nélkül maradtakra – Tarr azt mutatja be, hogy ez a létállapot több annál, hogy nincs fedél az ember feje felett, a társadalom margójára szorultaknak pedig akkor sincs könnyebb dolga, ha sorsuk egy civilizáltabb és Magyarországon jóval gazdagabb országban éri utol őket. Mint mindig, a rendező most is az egyetemes olvasatot keresi.

„Nem tudom pontosan, mi ez. Azt tudom, hogy

biztosan nem film, nem kiállítás, nem színház, se nem koncert.

 

Talán képvers… a hiányzó emberekről” – Tarr mindössze ennyi magyarázatot fűzött a Missing People-höz. Hasonló, a filmet, az installációt és a performanszot ötvöző projektjét, a Till End of the Worldöt 2017-ben mutatták be az amszterdami Eye Filmmúzeumban. Mostani munkája azonban csak formáját tekintve rokon azzal: ezúttal az élet fizikai valóságát igyekszik szembeállítani a metafizikai nézőponttal, a filmjeire jellemző esztétikai letisztultság helyett az etikai vetületre koncentrálva.

A produkció mellett Tarr Béla egyéb programokkal is érkezik Bécsbe: június 9-én mesterkurzust tart az Osztrák Filmmúzeumban a Családi tűzfészek című első filmjével kapcsolatban; június 16-án pedig a róla könyvet (Utóidő – Tarr Béla filmjeiről) is író Jacques Rancière francia gondolkodóval beszélget művészetről, társadalmi-kulturális, filozófiai és politikai kérdésekről a múzeumi negyedben. Utóbbi programra ráadásul díjtalan a belépés.

Tarr Béla: Missing People
Bécs, MuseumsQuartier, Halle E
június 13-14-15, 18:00 és 21:00
További információ és jegyvásárlás: www.festwochen.at

Tarr Béla: Családi tűzfészek
Osztrák Filmmúzeum
Filmvetítés: június 9., 18:00,, mesterkurzus: június 9. 20:00
www.filmmuseum.at

Tarr Béla beszélget Jacques Rancière-rel
MuseumsQuartier, Halle G
június 16., 19:30

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.