Vörös szőnyeg a Tisza partján

Mikrofilm

Szegedre fimfesztivállal köszöntött be a nyár.

Harmadjára rendezték meg Szegeden a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált, mely a város híres szülöttje előtt tisztelegve az operatőri munkára fókuszál, és a díjait sem a rendezők, hanem az operatőrök kapják.

„Azt találtuk ki, hogy a fesztivál a vizualitásra koncentráljon, és felhívja a figyelmet a magyar operatőri iskolára, ha már Zsigmond Vilmos nevét viseli, de az csak később, a jelentkezések után vált világossá, hogy ennek a fesztiválnak igazából az a fő küldetése, hogy a fiatalok számára indulási lehetőséget biztosítson” – mondta tavaly a lapunknak Szabó Gábor operatőr, a zsűri elnöke, Zsigmond Vilmos egykori munkatársa, és ez a „küldetés” idén sem változott. Három kategóriában lehetett nevezni – nagyjátékfilm, kisjátékfilm és kísérleti film –, a több mint 300 jelentkező közül 41-et választott ki előzsűri, ezeket a közönség is megtekinthette az fesztivál ideje alatt a szegedi Délvidék házban.

A fesztivál heyszíne

A fesztivál heyszíne

Fotó: ZsVNF / Schmidt Andrea

De nem csak versenyfilmeket vetítettek. Látható volt újra A Pál utcai fiúk, amit Fábri Zoltán ötvenegy éve rendezett amerikai gyerekszínészekkel, Monori-Mész András Meteója, ami egyesek szerint „a magyar kultfilm”, A londoni férfi Tarr Bélától, melynek vetítése után a film látványtervezője, Rajk László tartott előadást Ördögi kör egy városi texturában címmel, no meg persze Bacsó Péter A tanúja, méghozzá az annyit emlegetett ún. cenzúrázatlan változat , amit majd csak novembertől vetítenek a mozik.

Kende János

Kende János

Fotó: ZsVNF / Schmidt Andrea

Azt a fesztivál kezdetén tudni lehetett, hogy az idei életmű-díjat Kende János kapja – az ő tiszteletére le is vetítették Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című filmjét –, a további díjakról a hat tagú szakmai zsűri döntött, melynek tagjai idén Szabó Gábor mellett Fekete Ibolya rendező, Pataki Ági és Steve Kovács producerek, valamint Pohárnok Gergely és Joe Cook operatőrök voltak. A négy tagú kritikusi zsűri – Báron György, Gyürke Kata, Varga Ákos és Vargha Balázs –, és egy diákzsűri is értékelte a filmeket.

Dobos Tamás átveszi a díjat Szabó Gábortól, a zsűri elnökétől

Dobos Tamás átveszi a díjat Szabó Gábortól, a zsűri elnökétől

Fotó: ZsVF/Schmidt Andrea

Idén a legjobb operatőrnek járó Zsigmond Vilmos-díjat Dobos Tamás kapta a Genesis című filmért, a legjobb nagyjátékfilm a norvég As I Fall , a legjobb kísérleti film díját két magyar munka, a Benned és a Dark chamber kapta, a legjobb kisjátékfilm  a litván-belga Watchkeeping lett. A legjobb fiatal operatőr Bálint Dániel lett a Lauretta című kisjátékfilmért. Ő nyerte a kritikusok díját is Virgine Surdejjel, a Volt egyszer Szíria című belga-francia-libanoni fim operatőrével közösen. A diákzsűri a Benned és a Rossz versek című magyar filmeket tartotta a legjobbnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.