Interjú

„Háromfejű szörnyeteg”

Michael K. Williams színész

  • - köves -
  • 2020. szeptember 27.

Mikrofilm

Az HBO új sorozatában H. P. Lovecraft horrorvilága találkozik az ötvenes évek Amerikájának faji szegregációjával. A Love­craft Countryban feltűnő kedvencünkkel egy zoomos kerek­asz­tal keretében beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Drótban Omar szerepe tette híressé, de az olyan sorozatfigurák, mint Chalky White a Gengszterkorzóban és Freddy Knight az Aznap éjjelben is fontos állomásai a pályafutásának. És ezzel el is érkeztünk a Lovecraft Country apafigurájához.

Michael K. Williams: Ha most visszanézek a szerepeimre, azt kell látnom, hogy ezek a férfiak nem önmagukban állnak, hanem valamennyihez tartozik valamilyen nagyon is égető társadalmi kérdés, amellyel így-úgy, de meg kellett küzdeniük. Chalky szembetalálta magát a rasszizmussal, a Ku-Klux-Klannal, a fehér felsőbbrendűséggel, Freddy a tömeges bebörtönzéssel és annak hatásaival, Omar figurája pedig a rendszerszintű jelenségeket egy helyi közösségen belül mutatta fel. Akit a Lovecraft Countryban játszom, a felsorolt alakoknak, illetve az általuk cipelt nehézségeknek, társadalmi egyenlőtlenségeknek egyfajta egyvelegét adja.

MN: Zavarja, ha afroamerikaiként ezek a szerepek szinte maguktól megtalálják?

MKW: Az első, amit egy munka kapcsán megnézek, hogy jó-e a forgatókönyv. Színész vagyok, a lehető legjobb történeteket keresem. De persze fekete férfiként fekete emberek történetét mesélem el, olyanokét, akik úgy néznek ki, mint én. Én ezt kiváltságnak veszem. Ahogy azt Nina Simone mondta, akire mint mentoromra tekintek: „A művész kötelessége, hogy azokról az időkről mondjon valamit, amelyeket megél.” Ugyanakkor nem akarok az a fickó lenni, aki színészként állandóan a nagybetűs fekete sorsokat cipeli. Olyan sztorikban utazom, amelyek mindenkit érintenek, és én ezekben történetesen a fekete ember nézőpontját képviselem. A Lovecraft Country azonban mindenekelőtt egy család története. Olyan szobákba nyitogatunk be, amelyek minden családban megvannak. Abba a szobába, ahová a titkokat zárják el. Jó, a mi szobánkban azért van egy jó adag természetfölötti rémség is. Odakint pedig mindeközben dúl a rasszista Jim Crow-törvények világa. A Freeman család tagjai, amikor megismerjük őket, már túl vannak a tulsai mészárláson, és épp Chicago déli részén élnek, mely maga is egy háborús zóna. Mellbevágó látni, hogy alig változott itt valami a negyvenes évek óta. A rendszerszintű problémákra gondolok, ezekkel élünk együtt mind a mai napig.

MN: Amikor a Lovecraft ihlette szörnyek feltűnnek a sorozatban, az ember fellélegzik, hiszen azok csak írói kitalációk, a közelébe sem érnek a Jim Crow-korszak rasszista realitásainak.

MKW: Egy háromfejű szörnynyel néz szembe ez a fekete család. A rasszizmus az egyik feje. Két világ találkozik, a kitalált horror és a valódi. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, nem volt nehéz mindenféle szörnyűséget belelátnom a szörnyalakokba: a szegregációt, a MeToo-t, a pedofíliaügyeket és így tovább, mindent, amit a társadalom árnyoldala kitermel, minden szörnyűséget, amit csak ember tehet emberrel. Persze, azért nekem is tudott újat mondani a sorozat: mielőtt a rasszista fehérek üldözőbe veszik a Freeman família tagjait, szóval a nagy menekülésjelenet előtt az ifjabb Freeman megkéri George nagybátyját, mesélje már el neki, miért is fehér a Fehér Ház. Erre ő azt feleli, a rabszolgákkal festették fehérre, miután a britek az 1812-es háborúban felégették az épületet. Amikor pedig újjáépítették, ezzel palástolták az égésnyomokat. Nem tudom, igaz-e vagy sem, amit George nagybácsi mond, de a fenébe is, válasznak azért elég jó!

MN: A lovecrafti horrorral hogy áll?

MKW: Annyira nem ástam bele magam a munkásságába, hogy joggal mondhatnám magam rajongónak, de nagyon bírom azt a világot, amely a sorozatban is megjelenik. Ha a kedvenc szörnyem érdekli, az élőhalott indián az egyik.

MN: Magának az 1890 és 1937 között élt Lovecraftnak sem kellett a szomszédba menni némi rasszizmusért. Úgy tartják, még a saját korának mércéje szerint is kifejezetten rasszista nézeteket vallott.

MKW: Hát, nem mondhatom, hogy rajongója lennék a gondolkodásmódjának, de végül is mindenkinek joga van azt gondolni a világról, amit jónak lát. Neki azonban sikerült valami olyat alkotnia, ami mind a mai napig érdemes a feldolgozásra. Nem tudok róla, hogy szándékosan bántott volna színes bőrűeket, nem tudom, volt-e felelőssége bármilyen rasszista tett előidézésében. Nem olvastam nagyon utána, de azt az egyet tudom, hogy bármi is járt a fejében, azt végül művészetté tudta transzformálni. Mi, művészek nemcsak azért vagyunk, hogy csak csinos történeteket meséljünk, a rondákat is el kell mondani. Az pedig biztos, hogy ő szépségesen ronda történeteket írt, és ezeket érdemes újra elmondani.

A sorozatról a Visszhang rovatban írunk.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.