„Már kezdtem beletörődni, hogy évente kétszer-háromszor fogom látni az unokáimat”

  • Gera Márton
  • 2017. november 17.

Mikrofilm

A Menjek/Maradjak új része aktuálisabb, mint eddig bármikor.

„Már kezdtem beletörődni, hogy ez így lesz, és évente kétszer-háromszor fogom látni az unokáimat” – mondja elcsukló hangon az egyik szereplő a Menjek/Maradjak dokusorozat legújabb részében, és valószínűleg ezzel rá is tapint a lényegre. Arról a 2012-ben bemutatkozó sorozatról van szó, amely már évekkel ezelőtt is arra kereste a választ, hogy milyen elmenni Magyarországról, és milyen külföldön magyarként élni. Volt New York-i, londoni és holland epizód is, melyek után könnyen azt lehetett hinni, hogy egy újabb világváros következik, ahol megannyi magyar él. De a készítők nem ezt az utat választották, az Édes otthon immár arról szól, hogy milyen visszatérni Magyarországra. Arról beszél, hogy milyen az, amikor újra az anyanyelvedet beszéled a barátok között, itthoni paradicsomot eszel, viszont úgy jössz ki a házadból, hogy ott van közvetlenül melletted a gyűlöletkeltő kormányzati plakát, közben pedig vannak politikusok, akik arról szónokolnak, hogy olyan legyen a menekültek sátra, ahol nem szívesen időznek sokáig.

false

 

Jelenet a filmből

Bár jóval több ember áll azon dilemma előtt, hogy itt hagyja-e ezt az országot, vannak azért hazatérők is, akik ezernyi kérdéssel találják szemben magukat. Most három családtörténetet kapunk, Zsófiét és Robiét, Mirjamét és Nivaldóét, illetve Reniét és Jociét. Persze, mindegyikőjüké nagyon más, de abban talán megegyezik, hogy valamiért mindannyian azt mondják: haza kell jönni, legyen itt bármilyen nehéz, idegesítő is minden, nem tudnak külföldön élni.

MENJEK/MARADJAK: Édes otthon (LEAVE/STAY: Sweet Home)

Három családtörténet azokról, akik elmentek, aztán vissza is tértek külföldről, vagy legalábbis megpróbálták. Three short family stories of those who after a considerable stay abroad returned or, at least, try to return to their homeland.

Még maguk sem tudják a válaszokat, Joci például valami olyasmit mond, hogy ezt nem lehet pontosan kifejezni, csak egyszerűen azt érezte, hogy ő nem tudná Londonban leélni az életét, és azt sem akarja, hogy a gyerekei ott nőjenek fel. De szintén érdekes Mirjam története is, aki a New York-i film egyik szereplője, illetve lapunk kitűnő bloggere volt anno, és már akkor is arról beszélt, hogy haza fog jönni, mert New Yorkban nem érzi otthon magát. Most itt, Budapesten látjuk, brazil férje és gyermeke oldalán, de a dilemmái továbbra is élnek, csak most kicsit mások: hol nőjön fel a kisgyerek, megoldható-e a kétlaki élet, merthogy Mirjam párja Magyarországon szembesül hasonlókkal, mint amikkel ő Amerikában.

Imre Loránd Balázs, Józsa László és Tusor Bálint dokumentumfilmjében az a legjobb, hogy nem akar válaszokkal szolgálni, nem akarja megmondani, hogy mi a helyes döntés, mert erre lehetetlen valami egzakt választ adni. Így az alkotók inkább fogták a kamerát, és ott voltak a hazaköltözőkkel majdnem minden élethelyzetben: látunk vitába torkolló családi beszélgetést, baráti csevejt, ahol az egyik fél elmondja, hogy ő szerencsére védve van, olyan helyen dolgozik, hogy a kormány nem tud olyat tenni, amiért elmenne innen. De alig van olyan pillanat, amikor ne látnánk a kétségeket, ne tennék fel maguknak a szereplők a kérdést, hogy jól döntöttek-e a hazaköltözéssel. Válaszok az ötvenperces doku végére sem lesznek.

Menjek/Maradjak: Édes otthon. Magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2017. Vetítik: Művész, nov. 18. (szombat), 20.00 óra

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet a Verzió Filmfesztivál ideje alatt is, mert mindennap új kritikával jelentkezünk.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”