Úgy hömpölyög a szemét, mintha csak egy medréből kilépő folyó volna

  • Gera Márton
  • 2017. november 18.

Mikrofilm

A rohamosan fejlődő Kína alulnézetből nagyon szomorú képet nyújt. Holnap a Verzión!

Kisgyerekek turkálnak a szemét között, majd egyszer csak egy Angry Birds-figurára akadnak, amiről ők persze nem tudják, hogy micsoda, de felcsillan a szemük, rögtön elkezdik nézegetni. A háttérben folyik a munka, Kun dobálja be a műanyag hulladékot egy gépbe, fél lábbal a szemétben tapicskol, pár perc múlva meg már azon bosszankodik, hogy sok pénz megy el az áramra, hiába dolgoznak fel elmondhatatlan mennyiségű szemetet, a bevétel így is alacsony.

Valahol Kínában vagyunk, nem a felhőkarcolók és a Hszi Csin-ping-plakátok között, hanem vidéken; ott, ahol a globalizáció leginkább abban érhető tetten, hogy ideérkezik a világ szemétmennyiségének jelentős része, így könnyen találni kidobott Barbie babát vagy félig használt krémet. Nagy hajókkal hozzák a szemetet, aztán gyakran cipő nélküli, szakadt felsőben bicikliző férfiak visznek haza (pontosabban a feldolgozóműhelybe, ami az otthonuk) belőle annyit, amennyit csak tudnak, hogy feldolgozzák a kis gépükkel. Hogy legyen valami pénz, ami talán elég Yi-Jie beiskolázásához, vagy ahhoz, hogy a fiú elvigye az anyukát a Mao-mauzóleumba, ahol úgy tud imádkozni, ahogy mindig is szeretett volna.

false

 

Jelenet a filmből

Jiu-Liang Wang a Plasztik Kínában olyan közel megy a nélkülözéshez, amennyire csak tud. Nem beszéltet, nem magyaráz, hanem egyszerűen odaviszi a kameráját, ahol a színes reklámújságban meglátott amerikai utazási ajánlat akkora boldogságot jelent, hogy innen, Európából nézve alig lehet felfogni. Odamegy, ahol egy-egy ásítás többet mond minden szónál, és ahol úgy hömpölyög a szemét, mintha csak egy medréből kilépő folyó volna.

A film egy pillanatra sem tűnik didaktikusnak, mert amit látunk, az a kínai lét a maga valójában, mindenféle szépítgetés vagy moralizálás nélkül: mosdás a lavórban, aggódó telefonálgatás az iskoláknak, hogy felveszik-e a gyereket, ki tudjuk-e fizetni a tandíjat.

IDFA 2016 | Trailer | Plastic China

https://www.idfa.nl/industry/film/plastic-china World premiere at IDFA 2016 Yi Jie and her family live next to a primitive recycling plant. Her world consists of mountains of plastic waste from Europe, the United States and Asia.

Plasztik Kína (Plastic China). Kínai dokumentumfilm, 82 perc, 2016. Vetíti: Kino, november 19. (vasárnap), 18.00 óra

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet a Verzió Filmfesztivál ideje alatt is, mert mindennap új kritikával jelentkezünk.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.