Régen lehetett már ennyire megrendítő filmet látni

  • Gera Márton
  • 2017. november 16.

Mikrofilm

A 120 dobbanás percenként jó sokáig nem enged. Itt a heti Mikrofilm!

Régen lehetett már ennyire megrendítő filmet látni: a 120 dobbanás percenként a 90-es évek AIDS-járványáról szól, meg arról, hogyan küzdöttek párizsi aktivisták, hogy történjen már valami a betegek érdekében. Mindez pedig mindenféle szentimentalizmus nélkül, igazán őszintén van a vászonra víve: látjuk a küzdést, ami most tényleg élet-halál kérdés, közben beleszeret egymásba két aktivista, és ez a kapcsolat adja majd a film gerincét. Minden kegyetlenül életszerű és a szó szoros értelmében szép itt, ahol a halott barát felöltöztetése és a kórházi önkielégítés is megható tud lenni.

120 dobbanás percenként (16) magyar feliratos előzetes

A 120 DOBBANÁS PERCENKÉNT NOVEMBER 16-TÓL LÁTHATÓ ORSZÁGSZERTE A MOZIKBAN! 120 dobbanás: ennyit ver átlagosan percenként a szív. A megtörtént eseményeket feldolgozó film a kilencvenes évek elején játszódik, amikor már évek óta szedte a HIV-vírus és az AIDS az áldozatait.

Kinek érdemes beülni rá? Aki szerint egy AIDS-ről is szóló filmnek nem feltétlenül kell melodrámának lennie, és aki az élete végéig el tudná nézni a remek francia színészeket.

(via GIPHY)

„A politikusok úgy voltak vele, hogy ja, ez csak a prostikat, a drogosokat és a buzikat érinti. Így mondták. Magasról tettek az AIDS-re” – mondta a magyarnarancs.hu-nak adott interjújában tegnap a film egyik szereplője, Antoine Reinartz. Kétségkívül igaza van: a 120 dobbanás percenként személyes élményekből táplálkozik, Robin Campillo rendező ugyanis maga is szexuálpolitikai aktivista volt, így amiről a cannes-i győztes moziban beszél, annak jelentős részét maga is megtapasztalta.

120 dobbanás percenként (120 battements par minute). Francia dráma, 140 perc, 2017. Forgalmazza a Vertigo Média.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely minden csütörtökön és hétvégén új tartalommal jelentkezik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.