Régen lehetett már ennyire megrendítő filmet látni

  • Gera Márton
  • 2017. november 16.

Mikrofilm

A 120 dobbanás percenként jó sokáig nem enged. Itt a heti Mikrofilm!

Régen lehetett már ennyire megrendítő filmet látni: a 120 dobbanás percenként a 90-es évek AIDS-járványáról szól, meg arról, hogyan küzdöttek párizsi aktivisták, hogy történjen már valami a betegek érdekében. Mindez pedig mindenféle szentimentalizmus nélkül, igazán őszintén van a vászonra víve: látjuk a küzdést, ami most tényleg élet-halál kérdés, közben beleszeret egymásba két aktivista, és ez a kapcsolat adja majd a film gerincét. Minden kegyetlenül életszerű és a szó szoros értelmében szép itt, ahol a halott barát felöltöztetése és a kórházi önkielégítés is megható tud lenni.

120 dobbanás percenként (16) magyar feliratos előzetes

A 120 DOBBANÁS PERCENKÉNT NOVEMBER 16-TÓL LÁTHATÓ ORSZÁGSZERTE A MOZIKBAN! 120 dobbanás: ennyit ver átlagosan percenként a szív. A megtörtént eseményeket feldolgozó film a kilencvenes évek elején játszódik, amikor már évek óta szedte a HIV-vírus és az AIDS az áldozatait.

Kinek érdemes beülni rá? Aki szerint egy AIDS-ről is szóló filmnek nem feltétlenül kell melodrámának lennie, és aki az élete végéig el tudná nézni a remek francia színészeket.

(via GIPHY)

„A politikusok úgy voltak vele, hogy ja, ez csak a prostikat, a drogosokat és a buzikat érinti. Így mondták. Magasról tettek az AIDS-re” – mondta a magyarnarancs.hu-nak adott interjújában tegnap a film egyik szereplője, Antoine Reinartz. Kétségkívül igaza van: a 120 dobbanás percenként személyes élményekből táplálkozik, Robin Campillo rendező ugyanis maga is szexuálpolitikai aktivista volt, így amiről a cannes-i győztes moziban beszél, annak jelentős részét maga is megtapasztalta.

120 dobbanás percenként (120 battements par minute). Francia dráma, 140 perc, 2017. Forgalmazza a Vertigo Média.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely minden csütörtökön és hétvégén új tartalommal jelentkezik.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.