Régen lehetett már ennyire megrendítő filmet látni

  • Gera Márton
  • 2017. november 16.

Mikrofilm

A 120 dobbanás percenként jó sokáig nem enged. Itt a heti Mikrofilm!

Régen lehetett már ennyire megrendítő filmet látni: a 120 dobbanás percenként a 90-es évek AIDS-járványáról szól, meg arról, hogyan küzdöttek párizsi aktivisták, hogy történjen már valami a betegek érdekében. Mindez pedig mindenféle szentimentalizmus nélkül, igazán őszintén van a vászonra víve: látjuk a küzdést, ami most tényleg élet-halál kérdés, közben beleszeret egymásba két aktivista, és ez a kapcsolat adja majd a film gerincét. Minden kegyetlenül életszerű és a szó szoros értelmében szép itt, ahol a halott barát felöltöztetése és a kórházi önkielégítés is megható tud lenni.

120 dobbanás percenként (16) magyar feliratos előzetes

A 120 DOBBANÁS PERCENKÉNT NOVEMBER 16-TÓL LÁTHATÓ ORSZÁGSZERTE A MOZIKBAN! 120 dobbanás: ennyit ver átlagosan percenként a szív. A megtörtént eseményeket feldolgozó film a kilencvenes évek elején játszódik, amikor már évek óta szedte a HIV-vírus és az AIDS az áldozatait.

Kinek érdemes beülni rá? Aki szerint egy AIDS-ről is szóló filmnek nem feltétlenül kell melodrámának lennie, és aki az élete végéig el tudná nézni a remek francia színészeket.

(via GIPHY)

„A politikusok úgy voltak vele, hogy ja, ez csak a prostikat, a drogosokat és a buzikat érinti. Így mondták. Magasról tettek az AIDS-re” – mondta a magyarnarancs.hu-nak adott interjújában tegnap a film egyik szereplője, Antoine Reinartz. Kétségkívül igaza van: a 120 dobbanás percenként személyes élményekből táplálkozik, Robin Campillo rendező ugyanis maga is szexuálpolitikai aktivista volt, így amiről a cannes-i győztes moziban beszél, annak jelentős részét maga is megtapasztalta.

120 dobbanás percenként (120 battements par minute). Francia dráma, 140 perc, 2017. Forgalmazza a Vertigo Média.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely minden csütörtökön és hétvégén új tartalommal jelentkezik.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.