Régen lehetett már ennyire megrendítő filmet látni: a 120 dobbanás percenként a 90-es évek AIDS-járványáról szól, meg arról, hogyan küzdöttek párizsi aktivisták, hogy történjen már valami a betegek érdekében. Mindez pedig mindenféle szentimentalizmus nélkül, igazán őszintén van a vászonra víve: látjuk a küzdést, ami most tényleg élet-halál kérdés, közben beleszeret egymásba két aktivista, és ez a kapcsolat adja majd a film gerincét. Minden kegyetlenül életszerű és a szó szoros értelmében szép itt, ahol a halott barát felöltöztetése és a kórházi önkielégítés is megható tud lenni.
120 dobbanás percenként (16) magyar feliratos előzetes
A 120 DOBBANÁS PERCENKÉNT NOVEMBER 16-TÓL LÁTHATÓ ORSZÁGSZERTE A MOZIKBAN! 120 dobbanás: ennyit ver átlagosan percenként a szív. A megtörtént eseményeket feldolgozó film a kilencvenes évek elején játszódik, amikor már évek óta szedte a HIV-vírus és az AIDS az áldozatait.
Kinek érdemes beülni rá? Aki szerint egy AIDS-ről is szóló filmnek nem feltétlenül kell melodrámának lennie, és aki az élete végéig el tudná nézni a remek francia színészeket.
„A politikusok úgy voltak vele, hogy ja, ez csak a prostikat, a drogosokat és a buzikat érinti. Így mondták. Magasról tettek az AIDS-re” – mondta a magyarnarancs.hu-nak adott interjújában tegnap a film egyik szereplője, Antoine Reinartz. Kétségkívül igaza van: a 120 dobbanás percenként személyes élményekből táplálkozik, Robin Campillo rendező ugyanis maga is szexuálpolitikai aktivista volt, így amiről a cannes-i győztes moziban beszél, annak jelentős részét maga is megtapasztalta.
120 dobbanás percenként (120 battements par minute). Francia dráma, 140 perc, 2017. Forgalmazza a Vertigo Média.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely minden csütörtökön és hétvégén új tartalommal jelentkezik.
