Megoszlanak a vélemények arról, mikor távozott az utolsó kis varázslat is a világból, merthogy vette a kalapját és lelépett, ezzel a Pixar új meséje sem vitatkozik. Egyesek esküsznek rá, hogy a világ 1999. május 19-én (ekkor mutatták be a Baljós árnyakat) szürkült el véglegesen, de ezt egy olyan generáció hajtogatja, mely kölyökkutya korában nyugatnémet fantás dobozokra vadászott a balatoni kukákban, úgyhogy nem árt az óvatosság. A Pixar idei első eresztésében egy kék színű tünde testvérpár sírja vissza a régi szép időket, amikor még nem az izzólámpa, hanem a varázsbot volt a fény forrása, ám fájdalom, mára a mesehősök – köztük bizony nem egy kentaur, mantikór és kobold – a fogyasztói társadalom elégedett tagjaiként élik életüket, és legfeljebb néhány kóbor egyszarvút izgat fel, hogy rejtenek-e kincset a kukák, de őket is csak étkezési célból. Ebben az elvarázstalanított és Amerikára kísértetiesen hasonlító közegben kerekedik fel a két kék, apátlan elf-testvér, és bár a fülük láttán (nagy és elálló) akár a kis magyar koboldok legkedveltebb svéd gyerekverse is megelevenedhetne, a Pixarnál alighanem nem hallottak Sten-Malte füleiről. Viszont a bal kezükkel simán összedobnak egy kedves mesét a testvéri szeretetről, az apahiányról és a varázslatba vetett elpusztíthatatlan hitről, míg a jobbal a Toy Story 9-en dolgoznak. A városban terjedő hírek szerint pityergő férfiakat ma a legvalószínűbben az Előre vetítésein lehet megfigyelni, és a legtöbb elf-fel kezdődő szóvicc is ezekben a termekben születik mostanában.
Forgalmazza a Fórum Hungary
