Így fest majd minden idők legdrágább magyar filmje

  • narancs.hu
  • 2022. december 18.

Mikrofilm

Petőfiék 4,7 milliárd forintból csinálnak forradalmat – Rákay Philippel a háttérben.

2023-ban ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját, ez alkalomból készül film a költőről és az 1848-as forradalomról. A valós eseményeket fikcióval keverő, akciódúsnak ígért történelmi mozi címe Most vagy soha!, rendezője a Pesti balhéért (kritikánk) felelős Lóth Balázs; a forgatókönyvet Kis-Szabó Márk és Rákay Philip írták, utóbbi producerként is beszállt a projektbe.

Talán ennyiből is sejthető, hogy a NER számára kiemelt jelentőségű projektről van szó, amelyről máris tudható: ez lesz minden idők legdrágább magyar filmje. Korábban lapunk adott hírt róla, hogy a film kedvéért a Nemzeti Filmintézet (NFI) 8,5 hektáros telket vásárolt Fóton. Rákayék 4,5 milliárdos gyártási, 85 milliós gyártás-előkészítési és 10,1 milliós forgatókönyv-fejlesztési támogatást kaptak, amihez a választás előtt, március 29-én további 200 millió csordogált. A közvetett állami, azaz adókedvezmény-rendszeren keresztül igénybe vett támogatással együtt a film költségvetése 6,1 milliárd forint körül alakulhat – írta meg a napi.hu. Csak összehasonlításképpen: az eddigi legdrágább mozi a Vajna-éra kiemelt projektje, a Kincsem volt, ami 2 milliárdért foroghatott, költségvetése pedig minden kedvezménnyel együtt is körülbelül 3 milliárd körül alakulhatott. Ennek a kétszeresét tapsolhatja el most Rákay, aki szerint csak azért támadják Petőfi-filmjét, mert 2002-ben kiállt a Fidesz színpadára. "Képtelenek elviselni, hogy jobboldali művészek, értelmiségiek és producerek is vannak a világon" – tette hozzá.

A most megjelent előzetes Guy Ritchie-stílusú akciófilmet ígér; vannak benne sejtelmes nézések, lövések, verekedések és persze az elmaradhatatlan forradalmi vonulás is azzal a Berettyán Nándorral Petőfi Sándor szerepében, aki Vidnyánszky-tanítványként 28 évesen válhatott a Karinthy Színház igazgatójává. Rajta kívül feltűnik majd a filmben Mosolygó Sára Szendrey Júliaként, Koltai-Nagy Balázs Jókai Mórként, Horváth Lajos Ottó pedig egy külföldi titkosrendőrként a főgonoszt alakítja majd.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.