Tévésorozat

Into the Night

  • - kg -
  • 2020. június 21.

Mikrofilm

A belgák egy lengyel sci-fitől (Jacek Dukaj: The Old Axolotl) ihletetten sorozatot készítettek a Netflixnek, mi másról is, mint egy globális katasztrófáról, amely már az első epizódban kinyírja az emberiség túlnyomó többségét. Az elkövető maga a Nap, amelynek sugarai egyszer csak – talán csak a lengyel szerző által ismert okokból – halálos csapást mérnek minden halandó emberre. A sorozat szempontjából is kifejezetten szerencsés, hogy egy olasz NATO-katona valahogy megneszeli a napfelkeltével kezdődő világvégét, és még idejében eltérít egy indulásra kész repülőt. Az új úti cél: mindegy is, csak éjszaka legyen és elegendő üzemanyag. Az utazóközönség olyannyira nemzetközi, hogy hozzá képest Rejtő Jenő orosz hússalátája („Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál…”) már-már maga a megfontolt realizmus: lengyel, olasz, török, belga, orosz és még néhány más náció képviselője igyekszik gépünk fedélzetén az örök éjszakába. Van, aki urnát cipel magával halott szerelme hamvaival, más a beteg kisfiát gyógyíttatná, de van rasszista, bevándorló, influencer, hívő és üzletember is. Amikor utóbbi jelentőségteljesen megjegyzi, hogy szállítmányozással foglalkozik (értsd: nem akarom megmondani, mert maffiózóként dolgozom), a messzi távolban felnevet Rejtő szelleme. Máskor pedig – ha kitörik egy kabinablak vagy megfájdul a pilóta valamije – az Airplane-filmek felfújható robotpilótája kacag egy jót. Mindezek fényében talán meglepő, mennyire feszült és szórakoztató ez a belga gyártású túlélési gyakorlat.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)