Tévésorozat

Into the Night

  • - kg -
  • 2020. június 21.

Mikrofilm

A belgák egy lengyel sci-fitől (Jacek Dukaj: The Old Axolotl) ihletetten sorozatot készítettek a Netflixnek, mi másról is, mint egy globális katasztrófáról, amely már az első epizódban kinyírja az emberiség túlnyomó többségét. Az elkövető maga a Nap, amelynek sugarai egyszer csak – talán csak a lengyel szerző által ismert okokból – halálos csapást mérnek minden halandó emberre. A sorozat szempontjából is kifejezetten szerencsés, hogy egy olasz NATO-katona valahogy megneszeli a napfelkeltével kezdődő világvégét, és még idejében eltérít egy indulásra kész repülőt. Az új úti cél: mindegy is, csak éjszaka legyen és elegendő üzemanyag. Az utazóközönség olyannyira nemzetközi, hogy hozzá képest Rejtő Jenő orosz hússalátája („Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál…”) már-már maga a megfontolt realizmus: lengyel, olasz, török, belga, orosz és még néhány más náció képviselője igyekszik gépünk fedélzetén az örök éjszakába. Van, aki urnát cipel magával halott szerelme hamvaival, más a beteg kisfiát gyógyíttatná, de van rasszista, bevándorló, influencer, hívő és üzletember is. Amikor utóbbi jelentőségteljesen megjegyzi, hogy szállítmányozással foglalkozik (értsd: nem akarom megmondani, mert maffiózóként dolgozom), a messzi távolban felnevet Rejtő szelleme. Máskor pedig – ha kitörik egy kabinablak vagy megfájdul a pilóta valamije – az Airplane-filmek felfújható robotpilótája kacag egy jót. Mindezek fényében talán meglepő, mennyire feszült és szórakoztató ez a belga gyártású túlélési gyakorlat.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.