Ismét itt a Blue Danube, a hatalmas kisfilmek fesztiválja

  • narancs.hu
  • 2022. január 10.

Mikrofilm

A világ legfrissebb rövidfilmes termésének legjava mellett idén nagyjátékfilmek is versenyeznek, ráadásul újra lehet kiterjesztett valóságtechnológiával mozizni.

Az ötödik Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivált ismét Bécsben és Budapesten, valamint online rendezik meg 2022. január 16-23 között. A vetítések mellett szakmai vitafórumot is tartanak, melyen rövidfilmes rendezők, producerek, fesztiválszervezők és állami döntéshozók is részt vesznek. Ismét lehetőség lesz kiterjesztett valóságtechnológiával (AR) mozizni: mindazok, akik letöltik az ingyenes “AR Go” mobil alkalmazást és a mobiltelefon kameráját 1000, 2000, 5000 forintos, vagy 5, 10, 20 eurós bankjegyre irányítják, a telefon kijelzőjén nézhetnek meg kilenc egyperces rövidfilmet,

A seregszemlére 1026 filmet neveztek 90 országból, melyből az előzsűri 59 filmet juttatott a versenyprogram 7 szekciójába, köztük 2 magyar alkotást is: Baranyi Benő és Chilton Flóra műveit. Baranyi BenőAnja című filmje egy fiatal orvosról szól, aki kénytelen átértékelni szakmáját és tanára tanításait, miután egy vidéki kórházban szembesül a kőkemény magyar valósággal. Chilton Flóra animációja, a Még emlékszem második világháborús túlélők emlékeit jeleníti meg mai budapesti helyszíneken.

Idén is változatos a versenyszekció kínálata: akadnak kísérletező rövidfilmek és sokszorosan díjazott alkotások is a világ minden tájáról. Az Armadila egy 13 éves szerv lány érzelmi vívódásáról, míg a Places két litván gyerekkori jóbarátról szól, akik kénytelenek szembesülni vele, hogy egykori kedvenc helyeik visszavonhatatlanul megváltoztak. A gyermekkor végéről szól a Trumpets in the sky című francia film is, ebben egy szíriai származású burgonyaszedő lányt követhetünk nyomon.

A Super Short szekció azt bizonyítja be, hogy 5 perc, vagy még rövidebb idő alatt is lehet teljes világokat felépíteni és történeteket elmesélni. A For Real csak egy újabb hétköznapot mutat be egy helyi buszjáraton, de a norvég filmek hagyományaihoz hűen tartogat meglepetéseket a nézőnek. A Hunting egy 1969-es Tarzannak készített animációs homage enigmáját boncolgatja. A Rocks and Crows-ban egy kisfiú szórakozik az udvaron műanyag pisztolyával – majd a játékba beszállnak a varjak is.

Külön szekcióban mutatják meg magukat az animációk és a dokumentumfilmek is. Az előbbi azt bizonyítja, hogy van élet a Pixar-mesék előtti aranyos párperceseken túl is: a francia, belga, svájci, kanadai és német alkotások a megszokottól eltérő, kísérleti eszközökkel boncolgatják a tárgyak és életünk értelmét, két fiatal lány barátságát, vagy épp egy ősi, szibériai sámáni rítust. A dokuk témája a maalbeeki metró elleni terrortámadástól kezdve a migráción át az internetes jelenlét és a valóság viszonyáig széles spektrumot ölel fel. Mindez hatványozottan igaz a kísérleti szekció darabjaira.

A kilenc, AR-technológiával is nézhető egypercesek között akad stop-motion animáció (The Great Handini), feminista Tarot-mozi (Veils of Misfortune) és a pandémiát tematizáló film (Pedidos – Orders) is.

Idén külön szekcióban a játékfilmek is versenyeznek. Közöttük van a Fűzfa, amelyet tavaly a magyar mozik is bemutattak – Milčo Mančevski gyönyörű, meditatív filmje a termékenység és terméketlenség útvesztőjét mutatja be három, több száz évet átölelő etűdön keresztül. A francia Longing for an island egy titkos nyári táborról szól, ahol 70 éven keresztül gyerekek tömegei nőttek fel. A vietnami Faste egy egészen furcsa utópiát mutat be, ahol többek között egy lábát törő focista és néhány, a hétköznap gondjai elől menekülő középkorú asszony is otthonra talál.

A filmeket nemzetközi és diákzsűri is értékeli. Előbbi tagjai idén Delphine Leoni francia producer és filmrendezőnő, Ayabonga Magwaxaza filmrendező Dél-Afrikából, Mariangela Martínez Restrepo kurátor, fesztiválszervező Argentínából, Danski Tang kínai származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő animációs filmrendező és Gelencsér Gábor, az ELTE habilitált egyetemi docense, Balázs Béla-díjas filmesztéta. A diákzsűrit filmes szakokra járó egyetemisták alkotják, név szerint Somogyi Liza, Hendrick Leah, Jordi Leila, Fürst Luca, Makádi Maya, Nagy Blanka Ágnes, Hajmási Péter, Emődy Botond és Huszár Dávid.

További információ ezen a linken, valamint a fesztivál Facebook oldalán érhető el. A versenyprogramra jegyeket rövidesen a honlapon vagy a moziban lehet váltani.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.