Jaj annak a férfinak, akit nőként anyakönyveztek

Mikrofilm

A mai Verzió adagunk egy szívbe és gyomorba egyszerre markoló történet Grúziából.

A Grúziában született, de Németországban alkotó Yana Ugrekhelidze első egészestés filmjének hősei, Szása és Mari látszólag boldogan és feltűnés nélkül élnek egy tbiliszi lakótelepen, s úgy tűnik, nem is zavarnak senkit. Csakhogy másképp állna a dolog, ha kitudódna a pár titka: a szelíd vonásai ellenére is egyértelműen férfinek látszó Szása valójában lánynak született, és így is anyakönyvezték. Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy ezt a „botrányt” a szomszédok nem hagynák annyiban, s ugyanúgy viselkednének, mint a film elején látható lincselni kész csőcselék, amely tűzzel-vassal óvná Grúziát a „LMBTQ propagandától”.

A párnak azonban még ebben a feltűnést kerülő kapcsolatban is a túlélésre kell berendezkednie, mivel Szása – azzal, hogy fiúvá lett egy illegális injekció-kezelést követően – gyakorlatilag törvényen kívülivé is vált. Hivatalos okmányaiban ugyanis „nőként” szerepel, ezért nem tud munkát vállalni, nem kap orvosi ellátást, állampolgári jogait nem gyakorolhatja. (A film emlékezetes jelenete, amikor Szása egy közönséges lakás nappalijában rendelő zugdoktorral húzatja ki a fogát.) A kilátástalan helyzetet Mari próbálja megoldani azzal, hogy béranyaságot vállal, hogy az ezért kapott 12 ezer euróval külföldre szökhessenek és valahol Nyugat-Európában kezdjenek új életet.

 
Instrukciók a túléléshez

De a látszólag egyszerű ügymenet azért mégsem ilyen egyszerű, a szülés közeledtével pedig egyre inkább tűnik megvalósíthatatlannak… Yana Ugrekhelidze is sokkal inkább erre a dilemmára fókuszál, mint a Szásáékra leselkedő veszélyekre. De épp e tapintatnak köszönhető, hogy az Instrukciók a túléléshez sokkal mélyebben érintheti még nézőt, ráadásul azokat is, akiket hidegen hagy az ilyesmi. Hiszen csak azt látjuk, hogy van itt egy helyes, hétköznapi fiatal pár, akik a legkevésbé sem feltűnőek, és akik semmi nem mást nem akarnak csak normális életet élni.

A filmet november 10-én, azaz ma este vetítik a Verzió Fesztiválon 21.15-kor a Toldi mozi nagytermében.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.