Jaj annak a férfinak, akit nőként anyakönyveztek

Mikrofilm

A mai Verzió adagunk egy szívbe és gyomorba egyszerre markoló történet Grúziából.

A Grúziában született, de Németországban alkotó Yana Ugrekhelidze első egészestés filmjének hősei, Szása és Mari látszólag boldogan és feltűnés nélkül élnek egy tbiliszi lakótelepen, s úgy tűnik, nem is zavarnak senkit. Csakhogy másképp állna a dolog, ha kitudódna a pár titka: a szelíd vonásai ellenére is egyértelműen férfinek látszó Szása valójában lánynak született, és így is anyakönyvezték. Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy ezt a „botrányt” a szomszédok nem hagynák annyiban, s ugyanúgy viselkednének, mint a film elején látható lincselni kész csőcselék, amely tűzzel-vassal óvná Grúziát a „LMBTQ propagandától”.

A párnak azonban még ebben a feltűnést kerülő kapcsolatban is a túlélésre kell berendezkednie, mivel Szása – azzal, hogy fiúvá lett egy illegális injekció-kezelést követően – gyakorlatilag törvényen kívülivé is vált. Hivatalos okmányaiban ugyanis „nőként” szerepel, ezért nem tud munkát vállalni, nem kap orvosi ellátást, állampolgári jogait nem gyakorolhatja. (A film emlékezetes jelenete, amikor Szása egy közönséges lakás nappalijában rendelő zugdoktorral húzatja ki a fogát.) A kilátástalan helyzetet Mari próbálja megoldani azzal, hogy béranyaságot vállal, hogy az ezért kapott 12 ezer euróval külföldre szökhessenek és valahol Nyugat-Európában kezdjenek új életet.

 
Instrukciók a túléléshez

De a látszólag egyszerű ügymenet azért mégsem ilyen egyszerű, a szülés közeledtével pedig egyre inkább tűnik megvalósíthatatlannak… Yana Ugrekhelidze is sokkal inkább erre a dilemmára fókuszál, mint a Szásáékra leselkedő veszélyekre. De épp e tapintatnak köszönhető, hogy az Instrukciók a túléléshez sokkal mélyebben érintheti még nézőt, ráadásul azokat is, akiket hidegen hagy az ilyesmi. Hiszen csak azt látjuk, hogy van itt egy helyes, hétköznapi fiatal pár, akik a legkevésbé sem feltűnőek, és akik semmi nem mást nem akarnak csak normális életet élni.

A filmet november 10-én, azaz ma este vetítik a Verzió Fesztiválon 21.15-kor a Toldi mozi nagytermében.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.