Amikor az erőszak a családban marad

Mikrofilm

Megrázó rövidfilm a Verzión.

„Olga Lucovnicova Belgiumban élő moldovai filmkészítő. A moldovai Zene-, Színház- és Képzőművészeti Akadémián filmművészetet tanult, valamint az Erasmus Mundus és a DocNomads közös mesterprogramjában dokumentumfilm-rendező képzésén vett részt. Filmkészítőként különösen olyan filmek érdeklik, amelyek hozzájárulhatnak a társadalmi változáshoz és közös párbeszédet indíthatnak el” – olvashatjuk a Verzió Dokumtumfilm Fesztivál honlapján a fiatal rendező villáméletrajzát, mely mögött nemcsak művészi ambíciók sejlenek fel, de a gondoskodó családi hátország is, amely lehetővé tette az ifjú tehetség kibontakozását.

Ha hozzátesszük ehhez, hogy Olga Lucovnicova 20 perces, Tudor bácsi című rövidfilmjében gyermekkori nyaralásai színhelyére, a nagyszülői házba tér vissza, első gondolatunk az, hogy családi históriába oltott nosztalgikus visszaemlékezéssel van dolgunk. És kezdetben erről is van szó.

 
Részlet a filmből 
 

Három otthonkás nagynéni sóhajtozik a régi fényképalbumot lapozgatva, belefeledkezve a szokásos képrejtvénybe: ki kicsoda 4, 5, 9 évesen, hol készült a fotó, iskolában, esküvőn, temetésen? A régi fotók, a szentképekkel, gyertyákkal, faliszőnyegekkel dekorált házbelső is melegséget áraszt, csak az egyetlen férfi tűnik oda nem illőnek.

De amint az a címből sejthető, a stáb miatta, a ház egyetlen férfi lakója, Tudor bácsi miatt hozta a kamerát.

A meghitt családi képek alatt a vele folytatott párbeszéd hallható, s elszabadul a pokol; Olga szembesíti nagybátyját a múlttal, felidézi hogyan közelített hozzá a férfi, amikor kilenc éves volt. De a legnagyobb tulajdonképpen az, hogy Tudor bácsi ma sem érti – nem is akarja érteni –, hogy miért okozott szexuális zaklatásával traumát, hiszen nem bántott ő senki, nem emelt kezet a gyerekre…

Olga Lucovnicova filmje nem vádirat, sokkal inkább segélykiáltás, mivel a történet cseppet sem szabályt erősítő kivétel. Mégis alig esik erről szó, mivel az ilyen esetek többsége családban marad.

A filmet november 11-én, azaz ma este tekinthetik meg a Verzió Fesztiválon 18.00-kor a Művész mozi Huszárik termében.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.