Kamasznak lenni szívás, főleg ha egy fiú és egy lány között őrlődik az ember

  • Gera Márton
  • 2018. június 25.

Mikrofilm

Nagyon cool, nagyon laza film készült a kamaszkorról. Kár, hogy az Alex Strangelove nem veszi magát komolyabban.

Meglepő vagy sem, de két tinifilm közül is választhat, akit izgat a műfaj, de mondjuk szeretne túllépni a Juno vagy épp az Amerikai pite típusú darabokon. Megy a mozikban az elég idióta című Kszi, Simon, a Netflix pedig feltette a kínálatába az Alex Strangelove című filmjét, amely pont arról szól, amire a cím alapján is gondolna az ember: egy Alex nevű tizenéves fiú szerelemi életéről.

false

Persze, jól teszi, aki az utóbbi időkben vigyázva közelít a Netflix filmjeihez, ugyanis amíg sorozatos fronton továbbra is tarol a streaming szolgáltató, addig a mozikba hiába öli a pénzt, egyelőre az átütő minőséget távolról sem látni. De aki a Netflixhez megy filmet készíteni, nyilván okkal megy. Itt kevésbé szólnak bele a tartalomba, máshol elhajtott rendezők elhajtott ötleteit is meg lehet valósítani akár, és ha vannak is korlátok, azok sem olyan jelentősek, hogy az alkotó elmét igazán zavarják. Craig Johnsont legalábbis biztosan nem zavarták, jól megtalálták egymást a Netflixszel, és ebből a néző is profitál.

Alex Strangelove | Official Trailer [HD] | Netflix

High school senior Alex Truelove (Daniel Doheny) has it all - the grades, the girlfriend (Madeline Weinstein), and the motley crew of hilarious friends. Everything is smooth sailing until Alex shares that he's decided to part ways with his virginity - and meets Elliott (Antonio Marziale), a sweet and confident gay boy who isn't shy about his instant crush on Alex...who may or may not feel the same.

Az Alex Strangelove kezdetben pont olyan idegesítő filmnek tűnik, mint a zsáner számos darabja: középiskolás fiú keresi a szerelmet, mond igen szépeket és kevésbé poénos dolgokat, miközben az iskolában a műfaj archetípusait látjuk. Ami jelen esetben azt jelenti, hogy felvonul a szép lány, az okos lány, jön a testesebb csávó, és mindezek alapján nem nehéz arra gondolni, hogy a rendező betanulta a műfajt, csak éppen a frázisokon nem jutott túl. Mert az első percekben tényleg olyan ez a film, mintha valahonnan a kilencvenes évekből jött volna: iskolai szekrények között grasszálnak a szereplők, néha még ki is rajzolják a képernyőre, hogy mit éreznek, amitől teljesen úgy érzi magát az ember, mintha a Beverly Hills 90210-et nézné.

Aztán hirtelen kiderül, hogy ez véletlenül sem a Beverly Hills 90210: annál sokkal természetesebb, jobb, vagy akár azt is lehetne mondani, hogy igazibb. Mert az Alex Strangelove-ról úgy a huszadik percben nyilvánvalóvá válik, hogy tényleg el szeretne valamit mesélni, és ezt olyan fesztelenül teszi, hogy senkit nem érdekel, hogy amiről szól, arról szólt már ezernyi másik film. Itt van ez a fiú, aki végre összejön egy lánnyal, őrlődik, mert túl akar esni az első szexuális élményen, de azt sem akarja, hogy rossz legyen, vagy valami meghitt beavatási esemény legyen az egész. Közben találkozik a vállaltan meleg Elliottal, aki nem mellesleg piszkosul helyes, és Alex elkezd kételkedni abban, hogy kikhez is vonzódik egyáltalán.

false

Ez így végtelenül sablonosnak tűnhet, pedig az Alex Strangelove javarészt játszi könnyedséggel beszél azokról a kérdésekről, amelyek a kamaszokat is izgatják. Hogy mi van akkor, ha nekem nemcsak az a szép lány, hanem az a helyes fiú is tetszik? Vagy hogy ezt hogyan tudom elmondani a barátnőmnek? És amiért mindez tud működni a képernyőn, az a könnyedség: amilyen erőltetetten indul, annyira laza mozi kerekedik az Alex Strangelove-ból. Nem akar semmit a nézőjére erőltetni, nem akar általános igazságokat megfogalmazni, szimplán csak elmondja Alex sztoriját.

Furcsa, de részben pont ez is a baj a filmmel. Valóban jó ez a lazaság, csak hát amikor jön a dráma, vehetné magát komolyabb is az Alex Strangelove. Nem tanulságokra vágyik az ember, örül, hogy azok nincsenek, viszont jó volna, ha merne állításokat tenni a film, ha már tényleg gondol valamit. Mert így olyan az Alex Strangelove, mint az iskolai bál a játékidő felénél: szép, hangulatos, baromira élvezzük, de érthető okokból másnap már alig-alig emlékszünk rá.

Az Alex Strangelove megtekinthető a Netflixen.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták és még sok minden más a Mikrofilmen!


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.