Film

Kedves rasszistánk

Peter Farelly: Zöld könyv – Útmutató az élethez

  • Szabó Ádám
  • 2019. április 13.

Mikrofilm

Beszélhet-e egy fehér férfi a feketéket érő hátrányos megkülönböztetésről – azaz joga van-e neki elmesélni, mi is az a rasszizmus? Ez talán a Zöld könyvet övező botrányok központi kérdése.

Beszélhet-e egy fehér férfi a feketéket érő hátrányos megkülönböztetésről – azaz joga van-e neki elmesélni, mi is az a rasszizmus? Ez talán a Zöld könyvet övező botrányok központi kérdése.

A fekete zongorista, Don Shirley és az italoamerikai kidobólegény, Tony Vallelonga barátságának történetéből utóbbi fia, Nick Vallelonga kanyarított forgatókönyvet. Azt a típust, amit jobb szó híján feelgoodnak szokás nevezni, hiszen figurái, mondandója, világnézete is mind egyetlen gondolat felé mutatnak: az ember alapvetően jó, a világ pedig egy csodálatos hely.

Érthető, hogy mindezzel a fekete közösség – azok, akiket hosszú ideig valóban nem engedtek beülni egy étterembe vagy megszállni egy hotelben – nem feltétlenül ért egyet. Don Shirley utódai például felháborodtak a filmen, mondván, miért egy fehér férfi akarja elmesélni, milyen volt feketének lenni a 60-as évek Amerikájában. Miért van az, hogy több mint 50 évvel a történtek után még mindig a fehérek narratívája erősebb?

Zöld könyv (Viggo Mortensen és Mahershala Ali)

Zöld könyv (Viggo Mortensen és Mahershala Ali)

Fotó: ADS Service

 

Ne legyenek kétségeink, mindezek a viták feleakkorát sem szóltak volna, ha a Zöld könyv nem tarolja végig a díjszezont. A kritikák nagy része ugyanis inkább annak szól, hogy miért egy ilyen filmet ünnepel a szakma három évvel a Holdfény után. A Zöld könyv ugyanis egyként célozza be azokat, akik csak egy jót szeretnének szórakozni és azokat is, akik szeretnek pár percet gondolkodni a vége főcím alatt. Ugyanakkor tudatosan, s most már tudhatjuk, sikeresen ráment az Oscar- és egyéb díjakat odaítélők kiszolgálására is, hisz a mű láttán akár azt is érezhették, hogy ha a Zöld könyvre voksolnak, egy fontos témára hívják fel a figyelmet. De bízvást kielégül a fehér amerikai átlagnéző is, hiszen a film szerint majdnem mindenkiben van egy kis előítélet, de mindez nem baj, hiszen könnyen túlléphet rajta az ember. A fekete amerikai néző pedig az utóbbi évek legünnepeltebb afroamerikai színészének, Mahershala Alinak örülhet, aki a legközhelyesebb pillanatokban is hátán cipeli a filmet. Akik viszont kicsit komplexebb megközelítésre, vitaindító, magvas mondandóra, a múlt sebeinek felszakítására várnak – na, ők sehol a világon nem lesznek elégedettek. Ritkán indít el ugyanis társadalmi párbeszédet, gyógyulási folyamatot egy film, aminek deklarált célja mindössze annyi, hogy a végén mindenki jól érezze magát.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Peter Farelly mozija rossz lenne – a Miss Daisy sofőrjénél, amihez legtöbben hasonlítják, például egész biztosan hatásosabb és szórakoztatóbb is. Farelly megérezte az új idők szelét és azt, hogy a dramedy az új komédia. Míg műfajpárja, Adam McKay A nagy dobásban vagy az Alelnökben ugyanúgy humorizál, mint korábbi filmjeiben, csak épp politikai tartalommal töltve, addig Farelly lesöpörte az asztalról addigi életművét és új szakirányt keresett: a politikailag korrekt rendezőét. A Keresd a nőt vagy az Én és én meg az Irén pont azért voltak viccesek, mert nem is próbáltak megértők és kiegyensúlyozottak lenni.

A Zöld könyv ellenben patikamérlegen méri a rokonszenvet. Nick Vallelonga nagyszájú, de szeretnivaló mamlasz, aki pont csak annyira rasszista, hogy ne haragudhassunk rá és tudjuk, egy öleléstől és vállveregetéstől egyből jó útra tér. Don Shirley pedig az a fajta piperkőc, akin a háta mögött jót nevetünk, de ha ezt más teszi, arra az igazság nevében egyből megharagszunk. Ők ketten utazzák végig az Egyesült Államok déli részét, ahol a feketéket körülbelül annyira fogadják szívesen, mint Spike Lee-t egy Ku-Klux-Klan-gyűlésen. Megtanulják egymástól, hogy az erőszak ugyanúgy nem megoldás semmire, mint az elvonulás eltartott kisujjal. A tanulságok bár közhelyesek, de a film egyáltalán nem unalmas: Mahershala Alit és Viggo Mortensent ilyen látványosan, már-már hivalkodóan jól játszani még nem láttuk, a viccek ülnek, mi pedig a forgatókönyv előírásait szolgaian követve pont ott háborodunk fel vagy érzékenyülünk el, ahol azt kell.

A címet adó Zöld könyvről a filmben valójában nem sok szó esik. Az útmutatót Victor Hugo Green írta, 1937 és 1966 között pedig több mint 22 kiadása jelent meg The Negro Motorist Green Book címmel. Azokat a hoteleket, szállásokat, éttermeket gyűjtötte össze, ahova egy fekete is betérhet anélkül, hogy megvernék, kirabolnák vagy egyszerűen csak ferde szemmel néznének rá. Peter Farelly mintha hasonló, praktikus útmutató szerint rakta volna össze filmjét, erősen odaügyelve, hogy pofonokból, poénokból és drámai pillanatokból is minden oldalnak ugyanannyi jusson. Ám a Zöld könyv pont e miatt az igyekezet miatt nem tud több lenni, mint egy egyszerű szórakoztató mozi, amit bár jó nézni, de témájáról semmit nem mond – hisz gyakorlatilag bármiről szólhatna.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?