Képregényadaptációval tér vissza a filmvégi erőltetett csavarok mestere

Képregényadaptációval tér vissza a filmvégi erőltetett csavarok mestere

  • narancs.hu
  • 2020. október 1.

Mikrofilm

Halottak, űrlények és növények után Shyamalan következő filmjében az öregedéstől retteghetünk.

Úgy néz ki, amíg világ a világ, M. Night Shyamalan minden projektjét úgy reklámozzák majd, mint "a Hatodik érzék rendezőjétől". Az indiai gyökerekkel rendelkező amerikai direktor két apró dramedy után 1999-ben robbant be a filmvilágba a Bruce Willis főszereplésével készült thrillerrel, mely látszólag egyetlen csattanóra épül - azzal azonban a mémeknek, na meg az azóta eltelt két évtizednek köszönhetően már az is tisztában van, aki soha nem látta a mozit. A Hatodik érzéknek azonban nem hiába van máig tartó kultusza, 6 Oscar-jelölése, na meg világszinten több mint 650 millió dolláros bevétele: a gyász feldolgozásának érzékeny és izgalmas ábrázolása akkor is hatásos, ha tisztában vagyunk azzal a bizonyos fordulattal.

A film végi csavarokat azonban a rendező azóta sem tudta ilyen kreatívan kihasználni

- vagy épp fordítva, filmjeinek nagy része azért nem állta ki az idő próbáját, mert a '99-es remekével ellentétben tényleg egyedül arra az utolsó poénra épültek. A 2000-es A sebezhetetlen még A Nagy Képregénybumm előtt érkezett, így meglepően frissnek és üdítőnek hat a mai, egy kaptafára készülő Marvel- és kvázi-Marvel-filmekhez képest. Ugyanígy megvannak a rajongói a feszültségkeltésben jeles 2002-es Jeleknek is - utána azonban elkezdődött a lejtmenet. A 2004-es A falu blöffnek még épp elment, az azt két évvel követő Lány a vízben azonban már annak sem. A növényektől rettegő Mark Wahlbert magából és a rendezőből is hülyét csinált Az eseménnyel, a mainstream blockbusterek közé vágyó Shyamalan pedig a maradék becsületét is eljátszotta Az utolsó léghajlítóval és A Föld utánnal, melyek nemcsak borzalmasak voltak, de ordas nagyot is buktak a kasszáknál.

Ezután az alkotó két évre visszavonult, 2015-re pedig mintha újult formában tért volna vissza:

producerként és rendezőként is részt vett a Wayward Pines című sorozat munkálataiban, amely mintha a régi Shyamalan-t idézte volna - hogy aztán a második évad végleg taccsra tette a tévéműsort. Ettől is nagyobb meglepetés volt azonban A látogatás: a talált szalagos, apró horrormoziban minden megvolt, ami annak idején ismertté tette a rendezőt: mesterien adagold rettegés, remek karakterábrázolás, feszes dramaturgia és a filmvégi csavar, ami nem hazavágja, hanem új szintre emeli az addig látottakat.

A sikerek hatására Shyamalan végre belevághatott régóta dédelgetett projektjébe, A sebezhetetlen folytatásába: ez volt a Széttörve, mely 2016 meglepő mozis sikerét aratta. Zöld utat kapott a trilógia harmadik része, az Üveg is, mely bár több pénzből készült, mégse szólt már akkorát. Mindezzel együtt azonban a rendezőnek sikerült elérnie, hogy ismét tényezővé vált Hollywoodban: Servant címmel horrorsorozatot készített az Apple Tv-nek, melynek hamarosan itt a második évada, legközelebb pedig egy képegényadaptációval tér vissza a mozikba.

Legújabb, Old című filmje Pierre Oscar Lévy és Frederik Peeters 2010-es graphic novel-je, a Sandcastle alapján készül. Az Alkonyzóna-szerű egzisztenciális horror 13 emberről szól, akik a tengerparton rekednek, miután különös és gyorsan lefolyó öregedés-kór kapja el őket. A hírek szerint a rendező Apák napjára kapta ajándékba ajándékba a képregényt, ami úgy megtetszett neki, hogy egyből megvásárolta a jogait. A film munkálatai jelenleg is zajlanak, ahogy arról a Twitteren a rendező a napokban beszámolt. A főbb szerepekben többek között Gael Garcia Bernal, Eliza Scanlen és Thomasin McKenzie láthatóak majd, a bemutató várhatóan jövő júliusban lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.