Képregényadaptációval tér vissza a filmvégi erőltetett csavarok mestere

Képregényadaptációval tér vissza a filmvégi erőltetett csavarok mestere

  • narancs.hu
  • 2020. október 1.

Mikrofilm

Halottak, űrlények és növények után Shyamalan következő filmjében az öregedéstől retteghetünk.

Úgy néz ki, amíg világ a világ, M. Night Shyamalan minden projektjét úgy reklámozzák majd, mint "a Hatodik érzék rendezőjétől". Az indiai gyökerekkel rendelkező amerikai direktor két apró dramedy után 1999-ben robbant be a filmvilágba a Bruce Willis főszereplésével készült thrillerrel, mely látszólag egyetlen csattanóra épül - azzal azonban a mémeknek, na meg az azóta eltelt két évtizednek köszönhetően már az is tisztában van, aki soha nem látta a mozit. A Hatodik érzéknek azonban nem hiába van máig tartó kultusza, 6 Oscar-jelölése, na meg világszinten több mint 650 millió dolláros bevétele: a gyász feldolgozásának érzékeny és izgalmas ábrázolása akkor is hatásos, ha tisztában vagyunk azzal a bizonyos fordulattal.

A film végi csavarokat azonban a rendező azóta sem tudta ilyen kreatívan kihasználni

- vagy épp fordítva, filmjeinek nagy része azért nem állta ki az idő próbáját, mert a '99-es remekével ellentétben tényleg egyedül arra az utolsó poénra épültek. A 2000-es A sebezhetetlen még A Nagy Képregénybumm előtt érkezett, így meglepően frissnek és üdítőnek hat a mai, egy kaptafára készülő Marvel- és kvázi-Marvel-filmekhez képest. Ugyanígy megvannak a rajongói a feszültségkeltésben jeles 2002-es Jeleknek is - utána azonban elkezdődött a lejtmenet. A 2004-es A falu blöffnek még épp elment, az azt két évvel követő Lány a vízben azonban már annak sem. A növényektől rettegő Mark Wahlbert magából és a rendezőből is hülyét csinált Az eseménnyel, a mainstream blockbusterek közé vágyó Shyamalan pedig a maradék becsületét is eljátszotta Az utolsó léghajlítóval és A Föld utánnal, melyek nemcsak borzalmasak voltak, de ordas nagyot is buktak a kasszáknál.

Ezután az alkotó két évre visszavonult, 2015-re pedig mintha újult formában tért volna vissza:

producerként és rendezőként is részt vett a Wayward Pines című sorozat munkálataiban, amely mintha a régi Shyamalan-t idézte volna - hogy aztán a második évad végleg taccsra tette a tévéműsort. Ettől is nagyobb meglepetés volt azonban A látogatás: a talált szalagos, apró horrormoziban minden megvolt, ami annak idején ismertté tette a rendezőt: mesterien adagold rettegés, remek karakterábrázolás, feszes dramaturgia és a filmvégi csavar, ami nem hazavágja, hanem új szintre emeli az addig látottakat.

A sikerek hatására Shyamalan végre belevághatott régóta dédelgetett projektjébe, A sebezhetetlen folytatásába: ez volt a Széttörve, mely 2016 meglepő mozis sikerét aratta. Zöld utat kapott a trilógia harmadik része, az Üveg is, mely bár több pénzből készült, mégse szólt már akkorát. Mindezzel együtt azonban a rendezőnek sikerült elérnie, hogy ismét tényezővé vált Hollywoodban: Servant címmel horrorsorozatot készített az Apple Tv-nek, melynek hamarosan itt a második évada, legközelebb pedig egy képegényadaptációval tér vissza a mozikba.

Legújabb, Old című filmje Pierre Oscar Lévy és Frederik Peeters 2010-es graphic novel-je, a Sandcastle alapján készül. Az Alkonyzóna-szerű egzisztenciális horror 13 emberről szól, akik a tengerparton rekednek, miután különös és gyorsan lefolyó öregedés-kór kapja el őket. A hírek szerint a rendező Apák napjára kapta ajándékba ajándékba a képregényt, ami úgy megtetszett neki, hogy egyből megvásárolta a jogait. A film munkálatai jelenleg is zajlanak, ahogy arról a Twitteren a rendező a napokban beszámolt. A főbb szerepekben többek között Gael Garcia Bernal, Eliza Scanlen és Thomasin McKenzie láthatóak majd, a bemutató várhatóan jövő júliusban lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.