Pont olyan volt az, mint amilyennek elképzelték, mint amilyennek a filmeken látták. Szemükben menten igazolást nyert Petőfi Sándor eladdig némileg frivolnak tartott gesztusa, hogy ugyebár országos gondjai, illetve a világszabadságért folytatott önfeláldozó küzdelme közepette is szakított rá időt, hogy gatyában táncolva is elmenjen moziba.
Troché itt óvatosan jelezte, hogy ő azért Szendrei Júliát is megnézte volna moziba menet, s e megjegyzés meglepő módon nem nyert semminő ledorongoltatást – a korrektségre máskor mégoly kényes – Sztupától, ami pedig arra enged következtetni, hogy maga is valahogy így lehetett vele. Mert a mozi tényleg valami csuda volt. Egyrészt teleülték az emberek, nem volt egy szabad szék sem: jött fiatal és öreg, mind soroltak be jegyüket kardként maguk előtt forgatva a zsöllyébe. Erkélypáholy, oldalpáholy, csibész páholy, mind telis-tele. Jött fiatal és öreg, azért fiatal mégis több egy kicsit, sokan közülük párosával már előre összebújva, kollégiumi lemberdzsekben, az erkély alatti hátsó sorok felé igyekezvén. Aztán még csapkodták egy darabig a székek ülőkéjét, de végül csak elült mindenki, hogy tovább neszezzen, egész addig, míg a lámpákat is eloltották, s kezdett szétfutni a függöny. A film előtt egy vicces nőalak, enyhén molett rajzfigura jelent meg a képen, valahol félúton a Disney- és a Hanna–Barbera-figurák között, s közös éneklést vezényelt: ki látott már ilyet, karaoke a karaoke feltalálása vagy legalább az elterjedése előtt, az Ó, te drága Klementinát kellett énekelni. Szótagolva, a zene adta ritmusra íródott ki a szöveg a vászonra, a teltkarcsú hölgy meg táncolt rá és vezényelte. A mozi pedig énekelt. Hangosan énekelt, nem alibizett, nem akarta elsunnyogni senki, volt, aki nagyon is kieresztette a hangját (a templomban is akad ilyen mindig). A nagyfilm cowboyos volt, bár csak egy cowboy volt benne, a Kirk Douglas, a maga nemében az utolsó. Úgy kezdődött, hogy hanyatt fekszik a prérin, és elzúg fölötte az égen a csíkhúzó repcsi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
